Ne bántsd az éjjelt. az a méla csönd,
Mi halkan szárnyal a mezőkön át,
Szivembe lopja erdők, rónaságok
Pihegve, zsongva ébredő dalát.
Más földi ember nem hallhatja ezt,
Csak én, ki titkon virrasztok az éjben,
És a homálynak tördelt, szaggatott,
Rejtelmes zúgását megértem.
Ne bántsd az éjjelt. Lelkem várja már
S kitárul jöttén pompázó virágként.
Magába szivja azt az illatot,
Mit tündökölve kilehel az árnyék,
Kelyhébe zárja alvó sóhaját
Tört csillagfénynek, haló sugaraknak, -
S hajnalra bágyadozó szirmain
Ragyogó dal ring: tiszta harmat…
Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 19. sz. 1908. máj. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése