Tegnap még falusi ünnep,
ma csak ínséges az ősz.
Nem fogynak a női könnyek,
már a borral sem törődsz.
Egész héten a postára
vár a igazhitü nép,
szombaton a várost járja,
tudni, látni mielébb
ki tűnt el, ki sebesült meg,
ki az, aki elesett?
Melyik kórházban feküsznek
lábadozó betegek?
Szörnyü!... Az ég boltja délben,
mint az éj, oly fekete.
Rossz a szűk kunyhóba tétlen,
nem fekhetsz a sutra se.
Bár alhatnék meleg ágyon,
telt gyomorral istenem!
De csak menni, menni vágyom,
sehol nyugtom nem lelem.
Kint a zajló utca lüktet!
S annyi sebesültet visznek,
hogy mikor a domb alatt
vagonsoruk fut robogva,
a nyögések hajnalonta
tisztán áthallatszanak.
Ford.: Fodor András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése