A valóság miért rázza
a hitünket fenekedve?
Honnan álmunk szép varázsa,
mely utat nyit az egekbe?
Felragyognak fényösvények,
rajtuk csillag-nyájak járnak:
a tiéid! Mennyi lélek!
Ismerősök – s alászállnak.
Ölelkezik föld és éden,
hideg s meleg összeférnek,
látomásod tűz-hevében
összeolvad halál s élet.
Az öröklét hangja zendül,
rádzúdul a meleg áram.
Lelkeden hit csap keresztül.
S nem tudod, hogy mindez álom.
Ford.: Lator László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése