Sirodhoz vissza-visszaüldöz
A bú, a vágy, a szeretet.
Ha nem láthatlak soha többé,
Legalább hadd sejthesselek.
Tavaszom első szép bimbója,
Kedves virág, tört rózsaszál,
Mily boldog, milyen büszke volnék,
Ha nyílanál, virágzanál!
Sötétül. Hull az alkony árnya,
És engemet is éjbe von.
- Lobbanj fel életem sötétén
Még egyszer, alvó csillagom!
A nagy természet összeborzad,
A mélység felnyög, megremeg,
S az őszi szél zokogva zúg át
Neveddel a dúlt táj felett.
Forrás: Endrődi Sándor összegyűjtött
költeményei 1867-1897. II. kötet. Bp. az Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T.
kiadása 1898.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése