Ez időtájt egy-két madár,
Ha gyéren is, még visszajár,
Búcsúzva hátranéz.
Ílyenkor jelmezt ölt az ég,
Június régi köntösét,
Arany-kék tévedést.
Nem téveszt méhet íly csalás,
De íly valóság-másolást
Én majdnem elhiszek.
Míg magok tesznek vallomást,
Megőszült légáramon át
Ijedt levél siet.
Ó, nyárnak Szakramentuma,
Párában Végső Vacsora,
Lásd vendégül fiad.
Hogy legyen lényeg részese,
Megszentelt kenyered egye,
S örök borod igya.
(Ford.: Károlyi Amy)
(Forrás: Emily Dickinson
válogatott írásai - Károlyi Amy fordításai és tanulmányai; Magvető Könyvkiadó,
Bp., 1978.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése