2017. márc. 26.

Szelestey László (1821-1875): Első hirnök



Ablakomban még a jégvirágok
Hóharmatos bokrétája ült:
S még is hozzám a tavasz követje:
Könnyü szárnyon gyors fecske repült.
Ablakomnak üvegén koczog:
„Nyisd ki – szól – mert örömhirt hozok.”

Korán jöttél árva kis madárka
Egy mosolygott szép tavasz elől,
Itt a zord tél még javában járja;
Szellőt vártál, s a vihar meg-ől.
Jőj szobámba, nyitva áll az ablak,
Vendégemnek szivesen fogadlak.

„Oh ne hidd, hogy künn olyan hideg van;
Haragját a tél kizugta már.
A szabadság szellője megindult,
Felsütött a rég várt napsugár;
S minden fa a nemzet erdejében
Kivirágzott édes örömében.

- Jőj, maradj csak nálam, kis madárka.
„Hagyj repülnöm, nagyon ietek,
Mert nyomonban a szabadpacsirta
S a megindult könnyü szelletek.
Nálok gyorsabb lenni akarok,
Én az első hirmondó vagyok.”

És tovább ment a gyorsszárnyu fecske,
Visszazengni hallom még szavát.
Elindultam én is, megköszöntök
Minden füszált, minden bérczi fát,
Dallal járok völgyön, halmokon;
Ugy is költő és madár rokon.


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése