Ablakomban még a jégvirágok
Hóharmatos bokrétája ült:
S még is hozzám a tavasz követje:
Könnyü szárnyon gyors fecske repült.
Ablakomnak üvegén koczog:
„Nyisd ki – szól – mert örömhirt hozok.”
Korán jöttél árva kis madárka
Egy mosolygott szép tavasz elől,
Itt a zord tél még javában járja;
Szellőt vártál, s a vihar meg-ől.
Jőj szobámba, nyitva áll az ablak,
Vendégemnek szivesen fogadlak.
„Oh ne hidd, hogy künn olyan hideg van;
Haragját a tél kizugta már.
A szabadság szellője megindult,
Felsütött a rég várt napsugár;
S minden fa a nemzet erdejében
Kivirágzott édes örömében.
- Jőj, maradj csak
nálam, kis madárka.
„Hagyj repülnöm,
nagyon ietek,
Mert nyomonban a
szabadpacsirta
S a megindult
könnyü szelletek.
Nálok gyorsabb
lenni akarok,
Én az első hirmondó vagyok.”
És tovább ment a
gyorsszárnyu fecske,
Visszazengni hallom
még szavát.
Elindultam én is, megköszöntök
Minden füszált,
minden bérczi fát,
Dallal járok
völgyön, halmokon;
Ugy is költő és
madár rokon.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése