Patak csobog az ősi vár alatt.
Halkan, halkan halad.
A mélység forró szívéből kitörve
csordul a behavazott földre.
A hóarcú mezőt felhasítva
fut a tenger felé.
Az utas itt messze tekinthet.
Az ember itt átfoghat mindent.
Madarak nyomába iramodhat
a visszhangzó kutyaugatásban.
A nádtetők alatt
regélő századok virrasztanak.
nemes bort rejtenek a pincék:
egy más folyó ez, emberkéz nyomán kelt,
kimerhetetlen mélységből fakad...
Parttalan ár zuhog a végtelenbe
a Vár zúgó kőszárnyai alatt.
(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 1457. old., XVIII. évf. 10. sz. 1973. okt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése