Ismerj meg engem, mélység!
Ismerj meg, ó, forrásos messzeség!
Ismét felétek indulok...
Elérhetetlenek vagytok vajon?
És ti is indultok felém...
Elérhettek-é engem valaha?
Hadd fürösszön még egyszer az a jó,
hadd fogadjon be az a régi vár,
hadd égessen örök vulkáni láva,
hadd hűtsenek rejtett ős-tengerek,
ocsúdjak izzó köveik felett!
Ó, mily csoda, hogy úszom föld alatt!
Ó, mily csoda, hogy megpillanthatom
vad sebeiben,
mély tükrében szédelgő arcomat!
Viszem tovább
víz, föld, kő fagyos, forró sóhaját...
Ismerj meg engem, mélység!
Ismerj meg, ó, forrásos messzeség!
(Ford.: Bede Anna)
(Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat 1456. old., XVIII. évf. 10. sz. 1973. okt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése