Tekints szemembe mégegyszer, te lótusz-pillantásu lány?
azt mondják, hogy a méregnek méreg a gyógyitó-szere.
*
Szeretett lányka mellében csodás és furcsa tűz lakik:
távolról süti testünket, és hűsít, hogyha ránk simul.
*
Orcád piros vizivirág, szemed égi lótusz,
jázmin fogad s üde levél finom-ívü ajkad,
tündérfa ágai a tagjaid: így teremtett
bölcs alkotónk. Minek adott kebeledbe sziklát?
(Asszony mondja:)
Dörgő felhők fekete raja száll, rémes éjfél közelget.
Gondtól fáradt az uram, elaludt; föl ne költsem, vigyázok.
Én, félénk nő, de remegek: a vágy rám-telepszik, szorongat.
Rabló-had jár odaki. Gyere, szép vándor, ébredj, vigyázz rám!
(Ford.: Weöres Sándor)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 63. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése