Az igazság, mint a hó a hegyen,
ragyog mint a hold ezüst éjjelen.
Uram, a szíved kétfelé dobog,
miért keseríted hát az életem?
Még búcsúzáskor üritsünk kupát,
s holnap korán csónakra szállok én,
megyek keletre, többé sose látsz,
a császári csatorna hűs vizén.
Nyomorra nyomor jönne újra csak.
Az asszonyok örökké sírjanak?
Felém forduljon, akit szeretek,
míg csak göröngyök nem borítanak.
Ahogy a bambusznád szélben libeg,
úgy ver-ficánkol a hal farka is.
A férfinak, aki csak a pénzre les,
akármit mond, a szerelme hamis.
(Ford.: Kormos István)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 60-61. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése