Kis tátogó szácskám, no nesze, egyél:
Egy parányi tej s egy falatka kenyér.
Még kellene, ugy-e, még kér a szemed,
De nincs már egy csöpp se, majd játszom veled
Kacagóst, vigat és majd dalolok,
Ne nézz ugy, fiam, hiszen nem zokogok.
Fagyos kis kezed majd
fölmelengetem,
Igy, látod? És most mulassál velem.
No nevess, no örülj; hallgasd a mesém:
Hol volt, hol nem volt egy riska tehén,
És mindennap adott sok édes tejet,
Anya meg sütött egy nagy kenyeret,
S bármennyit szegték, nem fogyott soha,
Csak ujra megnőtt, mint a hold sarlója
És mindenkinek, aki éhes, szegény,
Jutott belőle a föld kerekén.
És volt egy picike kis meleg szoba
Ruhácska selymes, bársonyos, puha,
Tavaszi napsugár s hajnali fény
Játszott az anya és fia szivén
És ajkuk örökké hangos volt a daltól –
Édes kis csöppségem, hiszen te már alszol;
Az álmod mosolygós, gyönyörü, fehér:
Egy riska, egy kunyhó s egy falatka kenyér.
Forrás: Az Érdekes Ujság 7. évf. 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése