2022. jan. 5.

Várnai Zseni (1890-1981): Kis tátogó szácskám

 


Kis tátogó szácskám, no nesze, egyél:

Egy parányi tej s egy falatka kenyér.

Még kellene, ugy-e, még kér a szemed,

De nincs már egy csöpp se, majd játszom veled

Kacagóst, vigat és majd dalolok,

Ne nézz ugy, fiam, hiszen nem zokogok.

Fagyos kis  kezed majd fölmelengetem,

Igy, látod? És most mulassál velem.

 

No nevess, no örülj; hallgasd a mesém:

Hol volt, hol nem volt egy riska tehén,

És mindennap adott sok édes tejet,

Anya meg sütött egy nagy kenyeret,

S bármennyit szegték, nem fogyott soha,

Csak ujra megnőtt, mint a hold sarlója

És mindenkinek, aki éhes, szegény,

Jutott belőle a föld kerekén.

 

És volt egy picike kis meleg szoba

Ruhácska selymes, bársonyos, puha,

Tavaszi napsugár s hajnali fény

Játszott az anya és fia szivén

És ajkuk örökké hangos volt a daltól –

Édes kis csöppségem, hiszen te már alszol;

Az álmod mosolygós, gyönyörü, fehér:

 

Egy riska, egy kunyhó s egy falatka kenyér.

 

Forrás: Az Érdekes Ujság 7. évf. 1919.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése