Hiába vár a telt tőkék gerezdje:
Hiába hív szüretre víg dana;
Valami lelkem ide leszögezte
S mintha örökké itten tartana.
A bor penész-virágot kap előttem,
Nem nyulok érte, zsibbadt a karom…
A kedvem fekszik fehér lepedőben –
Eláshatnám, de még sem akarom.
Valamit várok… magam se tudom mit,
Azt, ami fölráz: nagyobb szüretet,
A törpe százak helyett milliónyit,
Akik harsognak vigabb éneket.
Kik földhöz csapják penészes kupámat,
Tüzesebb termést töltenek elém,
Akiknek ajkán ujabb nóta támad
Jobb esztendők hangosabb szüretén…
Forrás: Az Érdekes Ujság 2. évf. 1914.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése