Reménykedünk évről-évre,
Mikor jő el már a béke,
Igazi, napsugaras,
Boldogságos nagy ajándék –
Ne csak ilyen tessék-lássék,
De valódi szép tavasz.
Jöjjön hát a tavasz-ünnep,
Öröm szálljon mindenünnet
Kedves remény, vig hatás,
Ilyen tavasz legyen végre,
Derüljön föl reménységre –
Hisz’ a tavasz: biztatás!
És azután forró nyáron,
Teljesüljön majd az álom,
Mire szivünk várva vár,
Tavaszi vágy boldog nyáron
Teljesüljön, be is váljon –
Igy lesz termő, dús a nyár.
Gyümölcstermő ősz boruja,
Régi kedves hozzon ujra,
Hegyen: vidám tüzeket,
Buzát, bort és békességet,
sok szivbéli ékességet,
Tele szatyort, szüretet.
S ha tél csillan völgyön-hegyen,
Jövő tél már öröm legyen,
Jöjjön boldog szép világ,
Meleg szoba, jó szerencse,
Teli kamra – ezt jelentse
Zuzmara és jégvirág!
Tele volt a mult év bajjal,
Tört reménnyel, könnyel, jajjal,
Szenvedtünk is, oh, sokat –
Ujév napja vidám, hangos,
Tiszta szivből szól a lantos:
- „Uj esztendőt, boldogat!”
Forrás: A Pesti Hirlap Naptára 48. évf. 1938.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése