A hervadó, a halvány, a beteg
Nőkre gyöngéden tekintsetek!
Ne nézzétek az őszt, ne az időt!
Elmult tavaszok virágai ők.
Liliom, rózsa, szegfü, rozmaring…
- Ők voltak a mi szép kislányaink!
Láttátok vón, láttátok volna csak
Akkor a bájos, szende lányokat,
Vasárnap reggel! Ha templomba mentek,
Árván maradtak a házak s a kertek;
Virág a kézben s a szivben ima…
Istennek meg kell azt hallgatnia!
Büszkén pirultak, táncoltak, jártak
A hajlékony, növendék cukornádak.
Rövid ruhában, de ha lett nagyobb,
A kislány is hossz uszonyát kapott.
Ma: minél nagyobb a lány s a hideg,
A ruhácskája annál rövidebb.
Pedig a női szépség, ahogy vélem,
Ma sem lehet más: jóízlés, szemérem;
A nőiesség. S akiből hiányzik
E gyöngéd bájak ártatlan varázsa,
Nem is lehet szép az, sosem lehet
Büszke férfisziv álma, ideálja!
Hiába szidnak buzgó álpapok
A szépség igy el nem torzulhatott!
A férfias nőt én nem szeretem
S divat tulzása sem tetszik nekem!
Ami gyönyörü benn, a boudoir-ban,
Visszatetsző, ha a piacon láttam;
S ami a költőnek teremtő lázt ad,
Vésőnek, ecsetnek ihletet, szárnyat,
Árvá süllyed, magát megalázva
Az utcák, vásárok kirakatába!
Ősz a hajam, időm java kitelt,
Csalódások undora megviselt,
De szivem ma is ifju tűzzel ég
Mindenért, mi igaz, mindenért, mi szép!
Még érzi a virágok illatát,
Csöngnek benne régi melódiák:
Menyasszonyfátyol… hitves méltósága…
Az anyaság fönsége, glóriája!
A mi bálványunk ez a nő marad:
A legszebb szépség a kék ég alatt!
Aranykorona az aranyvirágon…
Az örökszép, kiben Istent imádom!
De ha ez az Örökszép is kifogy!
Ha elnyeli a nagy, falánk Moloch:
Divat szeszélye, nyegle durvaság!...
S nem lesz többé költészet, ideál!
Ha nem lesz férfi, ki imádni fog
Benneteket, hervadó nárciszok!...
Ha nem lesz emlék, amin a sziv holtig
El-elmerengve, mélán ringatózik,
Nem lesz üdvösség, se földi, se égi…
- Minek is akkor álmodni, élni!
Forrás: A Pesti Hirlap vasárnapja 52. évf. 4. sz. 1930. jan.
26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése