Szerettek. Megcsaltak. Ez a mese enyém,
S enyém minden, ami fájdalom s tört remény.
Lángoló csókok és fogadás emléke,
S hogy minden álomnak, ah örökre vége.
Van egy-két csodaszép szerelmes levelem,
s van szivemben hervadt, megcsúfolt szerelem.
Van kertemben egy-két halvány, beteg rózsa.
Emlék a multakból, egy-két bájos óra.
S egy elföldeletlen, fájdalmam, egy siron,
Ahol a lelkemet néha úgy kisirom.
Van nekem halottam, ki meghalt s mégis él,
És egy táj, honnan csak hervadást hoz a szél.
Egy sebem, mely, hogy fáj, sohse látszik rajtam,
S van halvány szótalan és csóktalan ajkam.
Kétágu tőröket forgatnak meg bennem!
Volt nekem, nincs nekem, tüzes, szép szerelmem.
Forrás: Az Érdekes Ujság 2. évf. 1914.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése