Ha majd füszál leszek,
Mert az leszek,
Igénytelen, egyetlenegy füszál,
Egy a sok-sok közül, ahogyan most
A hó alól kibukva sorba áll,
Ha majd füszál leszek,
Lesz-e emlékem életemből?
A fájdalmasról, torzról, tévedettről?
Ó voltak itt is füszál-perceim,
Igénytelenek, tiszták, szabadok,
Az egész réttel együtt-zizzenők,
Nem nagyzolók és nem hitegetők,
Ó néha itt is hajnal ragyogott.
A hajnal harmatot is hullatott:
Részvét esője csókolta fejem,
És tündöklött az álom-kék magasság
A lelkembe hullt harmatcseppeken.
E ritka drága füszál-perceket,
Amikor nyitva láttam az eget:
Ezeket nem hagyom a sirverembe.
Magammal viszem füszál-életembe.
Forrás: A Pesti Hirlap vasárnapja 52. évf. 4. sz. 1930. jan.
26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése