Ezer nyoltz fzáz efztendőnek a’ végén,
Magyar Nemzet a’ Tsatára fel-kelvén,
A’ hol Vitézi karokkal,
Meg-hártzollyon a’ Frantzokkal,
Honyáért.
Én réfzemröl azt hiven meg-tselekfzem,
Királyomért, az Hazámért; meg-tefzem.
Nemes vérem fel-áldozom,
Békességért hadakozom,
Hóltomig.
Egek Ura fzándékunkat erösitsd,
A’ Frantzokat fzándékjokban fzégyenítsd;
Küldj az Égböl segedelmet,
Hogy vehetsünk gyözedelmet,
A’ Frantzon.
Édes Hazám laktom földje, el hagylak,
És az Úrnak oltalmába ajánlak,
De nem felejtlek-el soha,
Ne légy hát te-is mostoha;
Én hozzám.
Ne adj engem kebeledböl más földnek,
Várjál vifzfza hantya alá gyepednek,
Mert békébben el alhatom,
Hantya alatt ha nyughatom,
Hazámnak.
Forrás: Magyar Hírmondó – Tizenkilentzedik szakasz – Bétsben
1801.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése