Féja Géza: Kakuk Marci a zendülők között 1934. (könyvismertetés)

A Nyugat-nemzedéknek Tersánszky egyik legjelentékenyebb elbeszélője. Móricz, Szabó Dezső, Kaffka Margit és Tersánszky azok, akik állani fogják az időt s akikből örök dolgokat válogathatunk majd. Ám Tersánszkynak jutott közülük a legmostohább irodalmi pálya. Első könyve, a „Kísérletek, Ifjúság” novellás könyv volt s már akkor egészen eredeti elbeszélő tehetség jelentkezett benne. Azután ő írta a legjobb háborús regényt: „Viszontlátásra drága” s később érettebb, gazdagabb rokonát: a „Margarétás dal”-t. Mindjárt a háború után a „Két zöld ász”-szal jelentkezett, ebben a könyvben egész írói lénye már szinte klasszikus tisztaságban ragyog. Alig vették észre, éppen úgy a „Rossz szomszédok” sem kapott különösebb figyelmet, a „Havasi selyemfiú” elsikkadt, egy kiváló háborús regénye kéziratban hever.

Legnagyobb sikere a „Kakuk Marci”-val volt. S e csavargótörténet azóta is tovább él benne, tovább szövi a szálait: a második stáció az „Amerikai örökség”, most pedig a „zendülők” közé, ipari vidékre került Kakuk Marci. Tersánszky különösképpen a „züllöttek” életének ábrázolásához ért, akik időre-órára, vagy végképpen kihullanak az életből, s a romlásban megállva visszaízlelnek belé, óriási mohósággal s emberségük egész megfeszítésével. A romlás, a züllés, az életrendből való kihullás emberségét, emberi fájdalmát, különös esztétikáját és etikáját, fantasztikumba hajlását s mélységes realizmusát, tiszta bánatát s nehéz vad ízét: senki sem fejezte ki ilyen maradéktalanul, mint ő.

Elbeszélő hangjában van valami tiszta szabadság, valami örök kamaszos őszinteség, nyíltság, szabadszájúság és végtelen frissesség. Főképpen a Kakuk Marciban. E történetekben mindvégig Kakuk Marci természetes, emberi hangja az uralkodó. Folyton azt érezzük, mintha egy új hangszert hallanánk, az ő hangja búg, ujjong s dörmög minden epikai szokványosságon túl. Hallatlanul élővé teszi alakját ezáltal s hozzá még: lehetősége nyílik, hogy alakját, sorsát, egyéniségét világképpé mélyítse. Az életből félig-egészen kihullott ember rajzol kacagó-röhögő, édes-keserű képeket, torz karcolatokat az életről, s hullat tréfákat, ötleteket, bölcsességeket, emberi igazságot s könnyelmű, jóízű irkafirkákat...

Egészen eredeti s egészen jelentékeny, nagy elbeszélő művész jelentkezik ebben a könyvben is!

Forrás: Magyar írás – Kazinczy kiadás III. évf. 4. sz. 1934. április