egy fehér bárányfelhő
leszakadt pelyhes foszlánya
a mélyen kéklő ég habzó taván.
Míg én itt fáradt testtel botorul
fekete föld fövenyén bolyongok
céltalanul
Lelkem
sorsmadarak szárnyán
sasok honába tör.
Forrás: Magyar írás – Kazinczy kiadás III. évf. 4. sz. 1934.
április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése