Alig akad olyan magyar színházkedvelő, akinek ne csengne ismerősen az
amerikai drámaíró neve. Mintegy húsz színművét fordították le magyarra és
játszották 1928-tól kezdve napjainkig magyar színházakban.
O’Neill bevándorolt ír katolikus családban született New Yorkban. A
nyugtalan fiú egyetemi tanulmányait nem fejezte be, megnősült, elvált, aztán
nekivágott a világnak, de hosszú ideig sehol sem tudott megállapodni. Volt
matróz, aranyásó, apja vándor társulatában színész, újságíró. Tüdőbaja egy
féléves megálljra kényszerítette, szanatóriumba került, majd G. P. Baker, a
Yale Egyetem professzora, a család barátja meghívta drámaelőadásaira, itt
ismerkedett meg a drámaírás elméletével és egy sor neves drámaíróval. Maga is
kísérletezni kezdett. 1913 és 1919 között megírta első egyfelvonásosait, majd
1920-ban első nagy drámáját, a Túl a
látóhatáront, amely egy csapásra
ismertté tette a nevét, sőt kiérdemelte az első Pulitzer-díjat is. Kirobbanóbb
kezdést nem is kívánhatott volna magának. Végre íróként nyomoroghatott. Mert az
anyagi gondok elkísérték egy életen át. Majd minden évben újabb és újabb drámák
kerültek ki a tolla alól, amelyek kezdetben a naturalizmus stílusjegyeit
hordozták magukon. A kritikusok nem mindig fogadták egyöntetű tetszéssel a
darabjait, amikor aztán a harmincas évek elején bemutatott Amerikai Elektrája a modern amerikai színház legkiválóbb mesterévé avatta. D. Nichols
nagysikerű filmet is forgatott a színműből. 1936-ban megkapta a Nobel-díjat. Ezután
mintegy tízesztendős szünet következett, s leghamarabb 1946-ban jelentkezett a
színpadon az Eljő a jeges című darabjával.
Előrehaladott Parkinson-kórja is akadályozta az írásban. Élete utolsó
évtizedében írt drámáiban formai egyszerűségre törekedett, valamennyit
átszőtték az életrajzi ihletésű epizódok. Ezeket a darabjait javarészt már csak
az író halála után mutatták be színpadon.
O’Neillben azt a drámaírót tisztelték, aki megteremtette az európaival
egyenrangú amerikai színházat. Művei két stílusirányzathoz sorolhatók: kezdeti
írói korszakában a naturalizmus-realizmus, majd az expresszionizmus hatása
figyelhető meg.
Nem egy drámájának központi témája a társadalom korlátaiba ütköző,
önmagát kereső, önpusztító egyén lelki válsága (Jones császár; Szőrös majom).
A Nietzsche, Freud és Jung elméleteinek a hatása alá került írót egyre jobban
izgatja hőseinek mélylélektani megformálása, a személyiség egyéni és közösségi
énjének a szembeállítása (Különös
közjáték).
Az Amerikai Elektrában a klasszikus végzetdráma modern változatát
teremti meg. Hőseit itt is igyekszik lélektanilag és társadalmilag tökéletesen
megrajzolni. A dráma középpontjában a szigorú, hagyományos erkölcsi normákat
követő Ezra Mannon és az élet örömeire vágyó feleségének a konfliktusa áll. Valójában
a régi és az új, a hagyományos és a modern társadalmi törvények ütközéséről, az
erkölcs fogalmának változásáról van szó. Mannonék a hazug tradíciók rabjaként
élnek, ezért örökre elvesztik a boldog élet reményét. E társadalmi-etikai
ellentétből az író azt a következtetést vonja le, hogy a modern ember soha nem
érheti el az áhított boldogságot.
Műveiben egyre átütőbben jelenik meg a reménytelenség érzésének, a
társadalmi fenyegetettségnek, az űzöttségnek az ábrázolása. Saját életének
kudarcait, a zaklatott családi otthon negatív élményeit írja meg az Utazás az éjszakába című drámájában. Felesége többször is öngyilkosságot kísérelt meg,
legidősebb fia New Yorkban kallódott, morfinista lett és meghalt. Az író maga
sem tud szabadulni az űzöttség gyötrő érzésétől, eldugott falvakban és rideg
bérházakban próbált elbújni a nyilvánosság elől.
Az 1940-41-ben született drámát csak az író halála után mutatták be
Amerikában. A magyar olvasók Vas István műfordításában 1960-ban ismerhették meg
a színművet, majd 1963-ban Hosszú út
az éjszakába címmel mutatta be a
Nemzeti Színház. 1961-ben S. Lumet filmet forgatott belőle. Hősei a teljes
reménytelenség megtestesítői, szeretet és gyűlölet rabjai, lelki roncsok, akik
nem tudnak megfelelni sem a társadalom sem a hagyományos családeszmény
elvárásainak. Nyomorúságuk már-már megejtő, s a nézőben viszolygás helyett
sajnálkozó együttérzést vált ki.
**
UTAZÁS AZ ÉJSZAKÁBA
Szereplők:
JAMES TYRON
MARY, a felesége
JAMIE, a nagyobbik fiuk
EDMUND, a kisebbik fiuk
CATHLEEN, konyhalány
I. FELVONÁS
Helyszíne a Tyron család
villájának a nappalija. Egy augusztusi reggelen, 1912-ben a család éppen
befejezte a reggelit. A szülők, Mary és James Tyron belép a nappaliba. A kélt
fiú hangja áthallatszik az ebédlőből. Mary aggódik Edmund miatt, mert az utóbbi
időben rosszul néz ki, és szörnyű köhögés gyötri. Az anya azzal áltatja magát,
hogy Edmund csak náthás, s a család tagjai elnézően nem is próbálják megingatni
ebben a hitében. Pedig mindenki jól tudja, hogy a fiú tüdőbajos, akárcsak anyai
nagyapja, akit ez a szörnyű vész vitt el.
A fiúk is megjelennek, s
bekapcsolódnak a beszélgetésbe, ám James és Jamie kisvártatva kötekedni
kezdenek, mint mindig. James nem győzi korholni a fiát, amiért az egy
semmittevő, ingyenélő, korhely alak lett. Jamie pedig a kiérdemesült színészt
gúnyolja az apjában, akinek a karrierje csak az emlékezetében szépült
tiszteletre méltóvá, és kemény szemrehányást tesz Jamesnek irtózatos fukarsága
miatt. James azzal mentegetőzik, hogy gyerekkorában megkóstolta a szegénységet,
ezért aztán felnőttként nem akarja elherdálni, amit szerzett, nehogy
szegényházban végezze. Egy sor telket összevásárolt, de a családja egy
összetákolt nyaralóban lakik, és amit Jamie nem bocsát meg az apjának, hogy
Edmundot is a legolcsóbb, legrosszabb orvosra bízta.
James a szemére hányja Jamie-nek,
hogy ő rontotta el Edmundot, rossz példát mutatott az öccsének, azért nem vitte
az sem sokkal többre, mint a bátyja: tizedrangú újságíró egy külvárosi
zuglapnál.
Csupán egyetlen dolognak értenek
egyet: Maryt szemmel kell tartani, nehogy megint ahhoz az átkozott morfiumhoz
nyúljon. Mert az elmúlt éjszaka már gyanús zajokat hallottak a fürdőszobából.
Jamie az anyja betegségéért is az apját okolja, mert James annak idején is
sajnálta a pénzt egy rendes orvosra.
Miután mindketten egymás fejéhez
vágták örök vádjaikat, kimennek a kertbe sövényt nyírni.
Mary és Edmund jön be a
nappaliba, most rajtuk a sor, hogy újra és újra elsorolják régi fájdalmaikat.
Mary nem győz siránkozni, amiért ebben az ideiglenes, otthonnak nem mondható
nyaralóban kell leélnie az életét James fösvénysége miatt. Nem így képzelte az
életét. Szép lány volt, zongoraművész akart lenni, amikor belehabarodott az
igencsak jóképű vándorszínészbe, és hozzáment feleségül. Aztán ha tetszett, ha
nem, mint a szellem, kísérnie kellett a férjét egyik koszos szállodából a
másikba, míg ki nem kötöttek ebben az ócska nyaralóban, ahová még vendégeket
sem lehet hívni.
Edmund emlékeztetni akarja anyját
a teljes igazságra: nemcsak a koszlott ház, hanem anyja iszonyatos szenvedélye
is távol tartotta az embereket. Ám Mary nem akar emlékezni, s igencsak zokon
veszi, hogy mindhárom férfi bizalmatlanul kémleli minden lépését.
II. felvonás
Alig múlt dél. Edmund egyedül
üldögél a nappaliban, és whiskyzik, pedig a betegsége miatt nem szabadna. Belép
Jamie, ő is csatlakozik az öccséhez. Az üvegbe aztán vizet töltenek, nehogy az
apjuk észrevegye, hogy megdézsmálták az italt, mert azt is sajnálja tőlük.
Bejön Mary, szemmel láthatóan
nyugodtabb, mint délelőtt volt. Jamie gyanakszik, hogy nem véletlenül. Hiszen
régen is így kezdődött.
Telefonál Hardy doktor, a
filléres orvos, s közli Jamesszel, hogy Edmundnak tüdőbaja van. Délután James a
klubba készül, ahonnan rendszerint részegen tér haza, Jamie pedig elkíséri
öccsét az orvoshoz. James nagylelkű akar lenni a beteg fiúval, és
megajándékozza tíz dollárral, amit Edmund testvériesen megoszt a bátyjával. Így
aztán mindenki felönthet a garatra. A siránkozó Maryt James elküldi autókázni a
városba. Az asszony beletörődik, hogy megint magára hagyták, így legalább
beszerezheti az újabb adag morfiumot. Szüksége is van rá, mert
elviselhetetlenül törnek fel benne kisiklott életének nyomasztó emlékei.
Mindenért Jamest okolja, mert ha annak idején nem ragaszkodott volna hozzá,
hogy árnyékként mindenhová elkísérje, akkor nem kellett volna elhagynia a
gyerekeit. Így aztán Jamie beosonhatott újszülött kisöccse, Eugene szobájába,
és megfertőzte kanyaróval a kisbabát, aki nem élte túl a betegséget. Mary
mindig is gyanúsította Jamie-t, hogy készakarva tette, hiszen nagyon féltékeny
volt a babára.
III. FELVONÁS
Este fél hét körül járhat az idő.
Mary és Cathleen, a bárgyú konyhalány iszogatnak a félhomályos nappaliban. Mary
láthatóan messzebb lebeg, mint délután. Megjöttek a kocsikázásból, ami csak arra
volt jó, hogy Cathleen beváltsa a nagysága receptjét. Mary újra elfuserált
élete miatt kesereg. Egyetlen társasága ez az ostoba lány, mert James fukarsága
miatt még rendes személyzetre sem futja.
Későre jár, amikor hazatántorog
James és vele Edmund. Mindketten többet ittak a kelleténél. Úgy gondolják, hogy
volt rá okuk elég. Mert otthon ez? Már világos előttük, hogy Maryval kezdődik
elölről a régi nóta. Nem nyugszik, amíg jól be nem injekciózza magát, akkor
aztán fújja az emlékeit vég nélkül, a töméntelen boldogtalanság és kudarc
felidézése megint fölzaklatja, hogy végül újabb adag méreggel csillapítsa le
magát.
Edmund is megtudta, hogy tüdőbaja
van, és szanatóriumba kell mennie. Hiába próbálja megértetni az anyjával, Mary
már hozzáférhetetlenül visszavonult a mindent feledtető ködbe, s egyre csak a
maga meséjét szajkózza.
James és Edmund ezt a borzalmat
még nagyobb mámorral igyekszik elviselni. James és Edmund ezt a borzalmat még
nagyobb mámorral igyekszik elviselni. James whiskyért indul a pincébe, ott
tartja a kincsét lakat alatt. S jót mulat, amikor felfedezi, hogy Jamie hiába
próbálta kinyitni a lakatot egy dróttal, túljárt az eszén.
Mary, a színjáték ellenére egy
világos pillanatában belátja, hogy Edmund halálos beteg, tudja, hogy meg fog
halni.
IV. FELVONÁS
Éjfél van. James Tyron egyedül
pasziánszozik a nappaliban. Megjön Edmund, és égve hagyja a villanyt a hallban,
ami heves veszekedést vált ki apa és fia között. A zsugori James a villannyal
is spórol, Edmundnál viszont betelt a pohár. Apját teszi felelőssé az anyja
betegsége miatt. Hiszen ha a fiú születésekor nem egy szállodai kuruzslót
hívott volna Maryhez, aki megismertette vele a morfiumot, talán soha nem
szokott volna rá erre a méregre. S amikor Mary már rendszeresen élt a
kábítószerrel, James akkor is halogatta az elvonókúrát, mert pénzbe került
volna. No meg itt van most a fia betegsége! Biztosan addig siránkozott Hardy
doktornak a szegényházról, hogy a legcsapnivalóbb ingyenes állami szanatóriumba
utaltatta be Edmundot, ahol semmi remény a gyógyulására.
James meg akarja magyarázni
Edmundnak, miért cselekedett így, s fújni kezdi a küzdelmes gyerekkoráról szóló
mesét. S hogy nagylelkűségét bizonyítsa, fölajánlja a fiúnak, hogy menjen abba
a szanatóriumba, amelyikbe csak akar – no persze föltéve, hogy az apja ki tudja
fizetni…
Hazatámolyog Jamie is, alaposan
leitta magát. James kimegy a szobából, nem akar vele kötekedni. Jamie-re rájön
az őszinteségi roham. Bevallja Edmundnak, hogy az anyjuk bukásában a saját visszafordíthatatlan
eltévelyedését látja. Azt is beismeri, hogy mindig féltékeny volt az öccsére,
mert őt jobban dédelgették, ezért aztán elhatározta, hogy megtanítja minden
rosszra, hogy Edmundnak se legyen sikeresebb az élete, mint az övé. Örült az
öccse minden kudarcának. Ugyanakkor szereti Edmundot, mert már rajta kívül
senkije sem maradt. Ezért akarja őt megmenteni magától.
Jamie-t elnyomja az álom, Tyron
is lefeküdne már, de hallják, amint Mary még matat fönt az emeleten. Biztosan
messze lebeg már, ilyenkor szörnyű látni. S ekkor Mary tétova léptekkel lejön a
nappaliba. Homályos tekintete átnéz rajtuk, meg sem hallja, amit mondanak neki.
Pedig Edmund nyersen a szemébe vágja, hogy tüdőbaja van, hogy meg fog halni. De
az anyja gépiesen hadarja a szerepét. Most fiatal lánynak képzeli magát, aki
boldog volt egykoron, ám egy napon találkozott James Tyronnal…
DORNBACH MÁRIA
(Forrás: 77 híres
dráma – Móra Könyvkiadó 1994., 299-304. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése