Csicsada: Vígasztalás

- Patríciának -

Fel a fejjel kislány, most nehéz, tudom,
átéltem én is ezt, neked megsúgom;
ezért rád most szomorú szemmel nézek,
ismerem az érzést és veled érzek,

mert bánt, hogy a sors téged sem kímélt meg,
fiatalon sok bánatban volt részed.
De nézz csak rám, kimásztam minden bajból,
tudom, nálad sincs hiány akaratból.

Nem vagy egyedül, sokan vagyunk veled,
én is - tőled mégoly távol is legyek -;
ott a család, a barátok tömege,
tudd, hogy szeretnek téged az emberek.

A múltból ápold a szépet, és a jót,
oszd bátran mindenki felé a szép szót;
lásd, a gyötrelem is fog halványulni,
tanuld meg a Napot is észrevenni.

Hátra csak emlékezz, de nézz előre,
meglásd, boldog leszel te egy-kettőre!
Kacagj a hajnallal, mosolyogj az éjjel,
ne rombolja semmi jókedved széjjel.

Eddig is szépen megálltad a helyed,
erre predesztinált neveltetésed.
Mit otthonról kaptál, jó szót és hitet,
a szép szavak magja benned kikelt.

Tanulj a madártól vígan dalolni,
dal tud igazán a szívig hatolni;
őrizzed tovább a szeretet lángját,
családtól, baráttól így kapsz majd hálát.

Te is tudod már, az egészség nagy kincs,
megtanultad fájón milyen az, ha nincs.
Vigyázz hát tiédre, óvd mindenképpen,
akkor nagy baj nem lehet, hidd el nékem.

Intelligens vagy, meg szép és fiatal,
Megtalál a Kék Madár majd, ha akar!
Egyszer csak ott terem, tudom és hiszem,
csak észre kell venned és kész a siker.

Kívánok madárfüttyös reggeleket,
napsugaras, vidám, munkás deleket;
sok baráti körben töltött délutánt,
aztán szép álmokkal teli éjszakát.

2008. ápr. 25.