Csicsada: Szemrehányás

!

Csöpögnek a csapok másfél éven át,
szélvihartól a tetőben nagy lett a kár,
elnézi mindegyik, nem az ő baja,
nem nyílik ki mégse szülője ajtaja.

Repednek a falak, a vakolat lehull,
anyóban a remény már teljesen kihunyt,
hogy talán holnap jönnek segítő kezek,
hát hiszen van neki éppen három gyerek.

De bizony a remény már csak remény marad,
nekiáll ő maga vakarni a falat,
tüdeje sípol, a szíve már ki-kihagy,
nem bírja ereje, már teljesen kivan.

Feladja és álmodik összefogásról,
egy régi-régi, mesebeli családról,
hol még a gyerekek a fáradt szülőkhöz
elmentek; csak nektek nincs soha időtök!

A mese véget ért, befejezés ennyi,
leül hát a bús anya egyedül enni,
étvágya nincs ugyan, de még élni akar,
lelkében örömet egy nagy felhő takar.

2008. ápr. 20.