- Férjem emlékére -
Mért oly kegyetlen az élet, mért tette ezt velem,
hogy negyvenévesen elvette tőlem kedvesem?
Mért nem láthatja felnőni hőn szeretett fiát,
kire oly nagyon vágyott, és olyan későn talált?!
Büszkesége volt, élete öröme, értelme,
szöszke kisfia kacagása lelke élelme.
Sose fárasztotta őt, mindig csak okította,
gyengéden szép szóra, szeretetre tanította.
Aztán a gyermek három és fél éves korában
bekövetkezett apácska kegyetlen halála.
Pillantása utoljára egy kis képre esett,
hol párja tartja karján a szeretett gyermeket.
Búcsúzott tőlünk kínok közt is örök-szeretve,
családja jövőjéért halálán is remegve,
végső búcsúpercén otthon jelt is adott nekünk,
majd utoljára rebegte el halkan a nevünk.
Bad-Münster am Steinben történt ez a tragédia,
siratja hűséges párja és nagyra nőtt fia.
Emléke sosem halványul, örökre bennünk él,
és fia viszi most már tovább családi nevét.
2008. ápr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése