Kiskertemben tulipán és vadrózsabokor,
közöttük számtalan kis élőlény kóborol.
Illatuk odavonz méhecskét és sok lepkét,
látványuk visszaadja az emberek kedvét.
Sünmama bóklászik az öt-hat kicsinyével,
élőlény közelükben csöndben, félve lépdel.
A kis sünikék ismerkednek a világgal,
talán beszélgetnek is a sok-sok virággal.
Panka-kutya szaglászik, rögtön mamát játszik,
- közben orrba legyinti őt egy nagy jácint –
kissünöket oltalmába akarja venni,
de mamájuknak ezzel ő nem tud jót tenni.
Sünmamánk tereli, óvja népes családját,
jól megszúrja tüskéjével kutya-barátját.
Panka belenyugszik, hát feladja ötletét,
anyó karjába kapja az ő kis ölebét.
Amott meg fekete-fehér cicák hada,
- a házból kihallik a hegedűszó dala –.
Virgonc kergetőzésbe fog az állatsereg,
cica, kutya a fűben boldogan hempereg.
Kell ennél szebb egy napos vasárnap délután,
mikor kinn a család a kertben ebéd után?!
Béke, nyugalom árad minden élőlényből,
sütkérezik, erőt gyűjt mind’ a Nap fényéből.
2008. ápr. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése