Anya ültetett téged még réges-régen,
óvom minden töved, minden rezdülésed.
Belőle ez maradt, a te boglyas ágad,
és lelkedből-testedből május virága.
Benned az Ő szíve, az Ő törődése,
évtizedek előtt volt már jövőképe:
szépítsd kertünket és adj örömet nékünk,
gyarapítsd májusban virágoddal létünk.
Most – annyi év után is – virágtengered
simogatja tavaszonként a lelkemet.
Lila tengerben úszik kertünk széltében,
az ember gyönyörködik arra mentében.
Köszönöm, Anya, hogy gondoltál ránk régen,
hogy maradt belőled valami a létben!
Odafönn az égben, a csillagok felett,
mosolyogva nézz le,és küldj csókot nekem!
És te orgonabokor, ontsd virágod ránk
olyan sokáig, míg csak világ a világ!
Virágtengered lila színpompájával
Őrizze emlékét az Édesanyámnak!
2008. ápr. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése