- Sándor úrnak -
Hol volt, hol nem volt, élt egy HÉV-vezető,
Úgy hívták, hogy Sándor, nagy kertészkedő.
Szomszédunk lett, ennek már negyven éve,
ezt felemlegetni tán nem is kéne.
Egy kislány lepkés grundján építkezett,
hol a lány oly sok pillangót kergetett.
Oda a virágos, kalandos csodarét,
már látni is a szomszéd ház tetejét.
Vidám egy ember volt ez a Sanyi szomszéd,
jó szíve arra is rávitte őt még,
hogy a kezdőtőkét bemutatásra
a lányéknak rendelkezésre bocsássa,
hogy a házvétel, három gyerek mellett
- a régi egyszobás romos ház helyett –
szülei egy bankkölcsönt kaphassanak,
és háromszobás otthont felhúzzanak.
Sándor úr ezt önként felajánlotta,
így a kislány sorsát meghatározta.
Omlott a régi fal, nőttön-nőtt az új,
az öt fős családban nagy- nagy öröm dúlt.
Bizalmánál csak kedvessége nagyobb,
mindenki előtt emel ő kalapot,
köszönésben megelőzni nem lehet,
szeret az utcában minden gyereket.
Kertjében tyúkocskák, kisliba, kakasok,
repülnek feléjük jobbnál-jobb falatok.
Hajnalban vekker nélkül is felébredünk,
kakaskái korán énekelnek nekünk.
Kertjében zsálya, rózsa és szarkaláb,
szekfű, trombitavirág és tulipán.
Muskátli ablakában, lépcsőjén kaktusz,
egy valami hiányzik tán, csak a bambusz.
Virágillat-felhőben úszik a kertje,
szinte eltűnik Sándor úr is benne,
csak hangját hallani, meg a csoszogását,
„jó napot,szomszédasszony” átszólását.
Eljárt már az idő szomszéd úr felett,
a kislány is már jóval ötven felett.
Sándor úr jóságát el sose felejti,
reméli,hogy Isten sokáig élteti.
2008. ápr. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése