A régi híres skóla
ablakai felett,
mérgesen tátogatnak
az oroszlánfejek,
mint nebulóijjesztő
tudós professzorok,
szakállas álluk csattog,
szemük vérben forog.
Szobrok azok, nem élők,
némák, nem hangosak.
De lám, van bennük élet,
de hallga, hallga csak:
szájukban fészek, abból
szőr, széna, szalma lóg,
s csirippol a sok éhes,
kopasz verébfiók...
Hogy türheti e botrányt
a főigazgató?
Hol késők a vizsgálat?
Tán kinyomozható:
ki tette ilyen csuffá
a tanintézetet. –
Vagy nem is veszik észre
a verébfészkeket?!...
A régi híres skóla
sasszárnyakat adott,
két költőt a hazának,
világhíres nagyot.
Nem ád ma nagy költőket,
aprókat is alig.
Az oroszlán szájába
pimasz veréb tojik...
A híres Alma Máter,
szalma máter ma már.
Hol magyar irodalmat
sok régi nagy tanár
tanított, ma tanít ott
egy tanaracska úr,
s a jó talajba nem mag, -
kicsépelt szalma hull...
(Forrás: Erdélyi József: Villám és virág 25-26. old. - Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. 1941.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése