Bizet, Georges (1838-1875): Carmen

Üstökös volt, gyémántkemény maggal és mindmáig sugárzó csóvával. És ez a csóva - mily ritka égi körökben! - meleget is áraszt.

Párizsban született, apja fodrrász volt, nagy zenebarát, anyja zongoratanárnő. Felismerve a gyermek kivételes zenei tehetségét, igen korán taníttatni kezdik. Kilencévesen felveszik a fiút a párizsi konzervatóriumba, ahol többek között Charles Gounod és Jacques Fromental Halévy tanítja. Tizennégy évesen első díjat nyer zongorázásból, ám a zeneszerzési tanulmányokat is folytatja. A francia zeneszerző növendékek vágyálma a Római-díj. A nyertes öt éven át 3000 Fr évdíjat kap, két évet a római Francia Akadémián kell töltenie, egy évet Németország különböző városaiban. Akadémián kell töltenie, egy évet Németország különböző városaiban. Minden évben köteles egy kompozíciót küldeni a párizsi konzervatóriumba, ahol azt elbírálják. Bizet 1857-ben nyeri el a díjat.

Míg az eredményre várt, Jacques Offenbach kibérelte a Bouffes-Parisiens színházat, és minthogy egymaga műsorral ellátni nem volt képes, pályázatot hirdetett Léon Battu és Ludovic Halévy A CSODADOKTOR című komédiájának megzenésítésére. Bizet műve lett az első, 1857. április 9-én be is mutatták. A mű sikere megnyitotta Bizet előtt Rossini szalonját, ahol megismerkedett Liszttel, Verdivel és Rubinstein-nel.

Az ösztöndíjas Bizet és két társa 1858. január 27-én érkezik Rómába, a Villa Medivibe. A francia kolónia nagyon szívélyesen fogadja őket. Bizet hazaküld egy TE DEUM-ot, amit Párizsban be is mutatnak, minden visszhang nélkül. Talán azért, mert Bizet öntudatos ateista volt. Új vígoperát ír, DON PROCOPIO a címe. A kész partitúrát 1859-ben elküldi Párizsba, ott megdicsérik, aztán a kotta elvész, és csak 1906. március 10-én kerül bemutatásra Monte-Carlóban, közepes sikerrel. Bizet sosem hagyta veszendőbe menni zenei gondolatait. A DON PROCOPIO közzenéje C-dúr szimfóniájának egyik tétele lesz. Közben letelt az ösztöndíj első két éve, amit Itáliában kellett tölteni, de Bizet a harmadik évre is ott marad.

Felnőtt férfiként tér haza 1860 őszén. 1862-ben meghal Halévy. Az özvegy felkéri Bizet-t, hogy fejezze be a mester félben maradt operáját, a NOÉ-t. Mivel ezt a kérést nem lehetett visszautasítani, igent mond, de eltelik hét év, mire a munkát befejezi.

1863-ban elhangzik egy SCHERZÓ-ja a Pasdaloup zenekarral. Aztán Léon Carvalho, a Théátre Lyrique igazgatója felajánlja Michel Carré librettóját, A GYÖNGYHALÁSZOK-at. 1862-ben ezen a művön dolgozott, a művet szeptember 20-án be is mutatták, közepes sikerrel. Jouvain írja: "Sem halász nem volt a librettóban, sem gyöngy a zenében..." Berlioz nem volt ilyen szigorú, amikor ezt írta: "A GYÖNGYHALÁSZOK partitúrája Bizet úrnak a legnagyobb dicsőségére válik..." És gyöngyszemek is vannak a partitúrában: Nadir és Zurga meseszép férfikettőse, Nadir és Leila románca igazgyöngy.

Walter Schott csaknem valamennyi regényére írtak már operát. Most Jules Adonis és J. H. Vernoy de Saint-Georges írt librettót a SZÉP PERTHI- LÁNY-ból, Bizet némi habozás után vállalja a komponálást, de közben szimfonikus zenekari műveket, dalokat, kamarazenét is ír. 1866 decemberében lesz kész A SZÉP PERTHI-LÁNY, de bemutatásra csak 1867. december 26-án kerül. Meglehetősen langyos a mű fogadtatása, a kritikusok hiányolják belőle a skót koloritot. Komponálás közben Bizet átvett néhány elemet Wagner zeneszerzési módszeréből, de ez csak kárára vált a gyenge lábakon álló műnek. Akárhogy is, A SZÉP PERTHI- LÁNY megtorpanás a zeneszerző útján.

1869-ben Bizet feleségül veszi Halévy leányát, Geneviéve-t. Boldogságuk a zeneszerző haláláig zavartalan. Egy fiuk született.

1871 háborús esztendő. A császárság megbukik, de a kommün sem tart tovább 72 napnál. Bizet szerencsére minden körülmények közt tud komponálni, ilyenkor nem létezik számára a külvilág. Ez évben írja GYERMEKJÁTÉKOK című szellemes sorozatát és a DZSAMILÉ (djamileh) című egyfelvonásos operáját Louis Gallet szövegére. Carvalho biztatására kísérőzenét ír Alphonse Daudet Az arles-i lány című színművéhez. A 27 számból álló munka kiválóan sikerült. A színmű lassan feledésbe merült, de Bizet két zenekari szvitje ma is zenei csemege.

A zeneszerző közben lassan dolgozik fő művén, a CARMEN-en, amelynek szövegét Prosper Mérimée novellája alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta. Munkásokról, cigánylányokról és csempészekről írni merészség, s az is, hogy Carmen szeretője - bár tiszt is lehetne - csak egy tizedes. Bizet realista zenéjében felragyognak a színek. A harsány jelenetek közt vagy bennük elhelyezett lírai kitérők egyensúlyban tartják Bizet csaknem verista operáját. A zeneszerző ragaszkodott a XVIII. században domináló opéra comique hagyományaihoz: a zártszámok közt próza viszi tovább a cselekményt. Köztudott, hogy az operaénekesek közt ritka a jó szövegmondó, ezért Ernest Guiraud (1837-1892) pompás recitativókat komponált a próza helyébe. A művet legtöbbször - így nálunk is - így adják elő.

A realista zenét Bizet rézkarcélességű jellemábrázolásokkal tűzdeli tele, és az áriák, az együttesek alatt is folyik a cselekmény, nemcsak a recitativókban. Így lett ez a mű minden korok egyik legjobb operája, ma is lehengerlő, ugyanakkor felemelő hatású mű. Előadni nem könnyű feladat. Az ősbemutató előtt a zenekar és az énekkar előadhatatlannak tartotta. Bizet ernyedetlen munkatempójának hála, mégis eljött a bemutató estéje: 1875. március 3., színtere az Opéra Comique volt. A közönség épp hogy megtapsolta. Nem tudott mit kezdeni a színpadon ágáló "alantas népséggel" és laza erkölcsével. Az igazi sikersorozat a mű bécsi bemutatója után kezdődött, és mindmáig tart. A bemutató után Bizet megkapta a becsületrendet.

Magyarországon először a Nemzeti Színház mutatta be 1876. október 28-án. Bár az előadás után megoszlottak a vélemények, a CARMEN mindmáig a legtöbbet játszott opera.

Az előadás után Bizet egészsége rohamosan hanyatlik, tályogok keletkeznek a torkában, ízületi eredetű szívelégtelenség lép fel nála. 1875. június 3-án Bougivalban, a CARMEN 33. előadásának napján elviszi a halál.

CARMEN

Főbb szereplők:

DON JOSÉ, tizedes (tenor)
ESCAMILLO, torreádor (bariton)
REMENDADO, csempész (tenor)
DANCAIRO, csempész bandavezér (basszus buffo)
ZUNIGA, hadnagy (basszbariton)
MORALES, szakaszvezető (bariton)
CARMEN, cigánylány (mezzoszoprán)
MICAELA, parasztlány (szoprán)
FRASQUITA, cigánylány (szoprán)
MERCEDES, cigánylány (mezzoszoprán)

Történik Sevillában és környékén, a XIX. század elején

Az ELŐJÁTÉK az opera három dallamát fogja egybe. Először a TORREÁDOR-INDULÓ gyors és hangos változatát halljuk, aztán Escamillo belépőjének refrénjét, majd egy sejtelmes, halk vonóstremoló fölött megjelenik Carmen sorsának motívuma. Az előjáték zenéje szorosan kapcsolódik az I. felvonás zenéjéhez.

I. FELVONÁS. A színpad egyik oldalán a dohánygyár áll, a másikon az alcalai dragonyosok laktanyája. Meleg nyári délelőtt. Az őrt álló katona az utcán sétálgatókat nézi. Egy falusi lányka közeledik, Micaela, aki Don José tizedest keresi. Várni kell rá, mondja Morales szakaszvezető. Nemsokára jön leváltani az őrséget. Micaela kitér Morales udvarlása elől, és közli, hogy majd visszajön.

Katonazene hallatszik, 2 kisfuvola, két trombita és ének. Jönnek a katonák leváltani az őrséget. Utánuk utcagyerekek vonulnak kedves dallamra, feszesen, katonásan. A katonákat Don José vezeti, de velük van Zuniga hadnagy is, aki sokat hallott a dohánygyári széplányokról, s most eljött megnézni őket. Délben szünetük van, biztosan kijönnek, s akkor kedvére válogathat közöttük a hadnagy úr, mondja José. Ugyanekkor férfiak egy csoportja tömörül a gyárkapu körül, ők a gavallérok, a lányok udvarlói. Főleg a legszebb lányra, Carmenre várnak. A gyárban delet kolompolnak, kijönnek a lányok s velük Carmen, a híres HABANERÁ-t énekelve (páros ütemű spanyol tánc). A lány Don Joséval akar kacérkodni, de az rá sem néz. Carmen virágot dob neki, azt felveszi és kitűzi. Csak ezután veszi szemügyre a lányt. Pompás teremtés, igazi fenevad. "Ha vannak még boszorkányok, ez a lány bizonyosan az" - mondja magában.

Visszajön Micaela, és átadja Josénak beteg édesanyja levelét: látni szeretné fiát. José korábban szerelmes volt Micaelába, de most ez a másik lány teljesen felkavarta. Azért udvarias Micaelához, és megígéri, amint tud, hazamegy. Micaela távozik, s vele együtt a tiszta ártatlanság is.

Két munkáslány összeverekedett, a kés is előkerült, s az egyik lány az arcán megsérül. A tettes - ki lehetne más? - Carmen. Zuniga utasítja Josét, hogy tartóztassa le a vad cigánylányt, és kísérje a börtönbe. A tizedes összekötözi Carmen kezét. A lány közben énekel egy seguidillát (páratlan ütemű, erősen ritmikus spanyol tánc), amelynek szövegében egy üzenetet rejtett el: barátja, Lillas Pastia kocsmájában találkozhatnak, ha José is úgy akarja. A tizedes már nem is tudja, mit csinál: meglazítja Carmen kötelékét, az kiszabadul és elfut. Joséra börtön vár.

II. FELVONÁS. A zenekari előjáték az alclai dragonyosok indulóját játssza halk hangszereléssel. Utána Lillas Pastia kocsmáját látjuk. Frasquita, Mercedes és Carmen élénk és fokozódó tempójú, dinamikájú 3/4-es táncot énekel és táncol. Ritka vendég érkezik, Escamillo, a bikaviador. Belépő éneke egy bikaviadal eseményeit ecseteli, s a dalok refrénje a híres "Toreádor, légy bátor" kezdetű induló.

Zuniga hadnagy is ott van a kocsmában, közli Carmennel, hogy José az este szabadul. Carmen visszautasítja a hadnagy udvarlását, mire az elvonul. De szedelőzködik a többi vendég is. Pastia bezárja az ajtókat, kapukat, a pincéből előkerül a két csempész, Dancairo és Remendado. A cigánylányok a segítőik. És felcsendül a virtuózan pergő CSEMPÉSZ-KVINTETT Frasquita, Mercedes, Carmen, Dancairo és Remendado előadásában. Egy újabb csempészakcióról szól, de kicsit a hegyek közötti szabad életről is.

Az alcalai dragonyosok indulóját énekelve közeledik José. Carmen közbenjárására a csempészek beengedik. Jól is jön nekik egy fegyverforgató. José belép, Carmen énekkel és tánccal (4/4) fogadja, szól a kasztanyét és az ének, majd kissé távolabbról idehallik a katonák takarodójának trombitamotívuma. José ösztönösen indulna, de Carmen kigúnyolja. Ekkor hangzik el az ún. VIRÁG-ÁRIA. Váratlanul visszajön Zuniga, látja Josét, aki csak most szabadult ki a börtönből, s máris megszegte a katonaélet törvényét: nem ment vissza a laktanyába takarodókor. És különben is Zuniga magának akarja Carment. A hadnagy és a tizedes vitájának a csempészek vetnek véget. Körülveszik Zunigát, és elvezetik, José pedig most már kénytelen beállni a bandába, a "szabad életbe". A kvintettől kezdve a finálé végéig a szabadságot dicsőíti ének és zene. A finálé valóságos szabadságdal.

III. FELVONÁS. Hárfazsongásos, fafúvóékes közzene után sziklás tájat látunk, a csempészek hegyi tanyáját. A cigánylányok kártyát vetnek (tercett, benne Carmen KÁRTYA-ÁRIÁ-ja). Carmennek minden esetben a halál jön ki. A lányok szétszélednek. Micaelát látjuk, amint az őrségben álló Josét keresi. José mozgást lát, odalő, és majdnem eltalálja a közeledő Escamillót. (Ebben a szinte hibátlan operában kicsit különösnek található, hogy a félénk Micaela és a bátor Escamillo felbukkan a titkos csempészösvényen, ám a pompás librettó és a nagyszerű zene minden kételyünket eloszlatja.) José és Escamillo egymás torkának esnek, de szétválasztják őket. Carmen rendet teremt, megígéri maga és társai nevében, hogy ott lesznek a következő bikaviadalon.

A csempészek egy szikla mögött megtalálják Micaelát, aki közli, hogy José anyja halálán van, és szeretné látni fiát. "Menj csak - biztatja Carmen. - Ott a helyed. Itt hozzád valót úgyse találsz." José elindul Micaelával, s Carmennek odaveti: "Vigyázz, még találkozunk!" Escamillo távolodó éneke közben megy össze a függöny. (Itt már megértjük, miért kellett az oda nem való szereplőket felvonultatni.)

IV. FELVONÁS. Lendületes, páratlan ütemű (3/8) tánc a felvonás előzenéje. (Itt vetjük közbe, hogy a CARMEN előjátékai, közzenéi önálló koncertdarabként is hallhatóak. ) Az aréna előtti téren vagyunk. Kavarog a tömeg, árusok kínálnak vizet, szörpöt, legyezőt. Mérnöki aggyal megkomponált, pompás kórusjelenet ez, zseniális zűrzavar. Egyes előadásokon itt van a balett helyes, melynek zenéje AZ ARLES-I LÁNY-ból és A SZÉP PERTHI-LÁNY-ból van összeállítva. (Nálunk az opera a balett nélkül megy.)

Ezt követi a viadal résztvevőinek impozáns bevonulása részben az előjátékból már ismert indulózenére, közjátékokkal. Jönnek a toreró, a rendfenntartók, a kendőlobogtatók, a lándzsás picadorok s végül a hatalmas ovációból is hallani: Escamillo, a bikaviador, a torreádor, saját indulója (belépője) hangjaira. A tömeg hol éljenzi, hol lehurrogja a csoportokat. A rendfenntartó alguacilók harsány füttyöket kapnak. Escasmillóval jön Carmen is. A férfi bemegy az arénába, a viadalra, Carmen egyedül mard. Megjelenik a lerongyolódott, ápolatlan Don José, és szerelmet koldul: "Carmen, még nincs veszve semmi...." De a lány elutasítja. José kést ránt, és leszúrja Carment. Ebben a pillanatban az arénából kiszűrődik a győzelmi ének hangja: Escamillo győzött. José Carmen élettelen testére borul.

NÉMETH AMADÉ

(Forrás: 55 híres opera 235-240.old. - Móra Könyvkiadó 1993.)