Ha romba dőlt a régi rend,
S újat maga a nép teremt,
Az nem lesz és nem is lehet
A multra valló épület.
Minden kor építése más;
A tegnapé ma már hibás,
Mert most a kor gyorsan halad:
Egy századot egy nap alatt.
Amit ma kezd, mint nép-művet,
Hatalmas népi lendület,
Az egy uj évezernek épül.
Első a széles, mély alap,
Mely elbír óriás falat, -
Uj, tervszerű nagy vonalak,
Minden czikornya nélkül –
Öbét szabd lég járja át
S testvéri béke zászlaját
Lengesse orma ékül!
Uj lesz a komoly, de nem sivár –
És semmiképp sem régi vár.
Nem tornyosúlhat bércztetőn
Parancsolóan, kénytetőn.
Ágyúcsövek lőréseken,
Lándzsások az őrségeken,
Heraldikus rajzok, szinek,
Miket nem ért már senki meg, -
Csúcsíves kongó csarnokok,
Melyekben, elzártan belül,
Úr? vagy fogoly? – egy ember ül
S tömjénzik apró zsarnokok, -
Ajtó-szobornyi vértesek,
S legendás, bús kísértetek,
Akik közül ord éjfelen
Egy-egy fehéren megjelen
S a falra írván lángbetüt
Tünik mire az óta üt - -
Nem! mindezeknek vége, vége!
Mehetnek rajzba vagy regébe,
Hol mint kívánt, hol mint unott
Művészies motivumok,
Változva ábránd-szőtte köddé,
De már valóvá soha többé.
Vihar veré a multakat;
Egy nap, mi volt, mind ránk szakadt.
Égszakadás, földindulás!...
De itt van, él az újulás.
Nincs romban a dús televény,
Mélyin csiráz az uj remény.
A nép nyer akkor is, ha veszt,
A régi dőltén ujba kezd.
S ha zsong a dolgos hangyaboly
S a munka indul, a munka foly:
A dolgozóknak tág helyet!
Az alkotóknak tisztelet!
Buzdítsa őket bizalom!
És bármi rettentő a rom,
Mely most a földön elterül:
Ha ki-ki tesz, hat emberül,
Ha a világnak minden népe,
Testvéri békés frigyre lépve,
Szent buzgalommal neki lát
Az új nagy népi épületnek –
Megérik, akik most születnek –
Mégis felépül egy jobb uj világ!
Forrás: Az Ujság XVI.
évf. 270. sz. – Bp., 1918. nov. 17. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése