Egy úri házban, jó magyar házban,
Nagyon keserves, de büszke gyász van.
Eltűnt reménye, szép szemefénye
Az örök éjbe, az örök fénybe.
Olasz harcztérről jött komor írás,
Hirdeti hírét kitörő sírás;
Szól ifju hősről, ki égig szárnyal
S ott végzi harczát hősi halállal.
Nagy, nemes apja fejét lehajtja,
Szellem sugárzik s kor hava rajta;
Dísz: hősül-holtnak tudni sok ősét,
Ám a fiát is – szörnyű dicsőség!
S vígasza nincs az anyai búnak;
De tán csak álom ez iszonyú nap,
Ily zord valóság, - az lehetetlen!
S ébredni kíván kétségb’esetten.
A gyöngéd részvét nagy áradatban
Halk szóval gyűl be, s oly gyámolatlan!
Itt egy használna,
- csak egy nem félénk
Harsány kiáltás: „a fiú él még!”
S ah! e kiáltás tőlem sem telhet,
Kiben, míg nézem képét a helynek,
árján a mái mély fájdalomnak
Mult szebb napoknak emléki zsongnak.
Mikor is volt az?... talán két éve,
Ide örömre toppantam én be;
Tudtam, a harczból épp’ haza várják
A család kedves ifju huszárját.
Akkor is éppen e széken ültem,
Hogy benyitott az megsebesülten!
Szép arczát furta át a golyóbis, -
Az igy is szép volt, még mosolygó is.
Aztán – gyors doktor az ifju vére, -
Hamar ment vissza a csatatérre.
Ha ott kimélték, becsvágytól űzve
Protekcziót kért: küldjék a tűzbe!
Vesztve huszárként a paripáját,
Gyalog törtette a hadi pályát;
De ő száguldni, repülni vágyott,
Magasból nézni e vad világot.
Uj paripája a szárnyas gép lett,
Ujongva járta az égi kéket,
S hol a felhőben villám czikázott,
Sasokkal ő mint turul csatázott.
Tépett sasoknak tollai hullnak,
Szegve a szárnya magyar turulnak…
Vége van!... Hős volt!... Áldás reája! –
Ez Beöthy József históriája.
**
Jövök az úri jó magyar házból,
Gyászol a ház, a szívem is gyászol;
Majd, a tömegbe elkeveredve,
Nem értem, annak milyen a kedve.
Magyarok ők is, - hát mit akarnak?
Mért emlegetnek osztályuramat?
Mért a gúny minden nemzeti ellen?
Mért veti ezt meg az új korszelem?
E bús időkben ők mért nem érzik,
Hogy ma a nemzet egésze vérzik?...
Hisz’ milliónyi jó magyar házban,
Népi vagy úri, egyforma gyász van.
Forrás: Az Ujság XVI.
évf. 142. sz., Bp. 1918. jún. 16. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése