Többé nem Páris, mely mosolygott, kétkedett
Szentel Alcest, - Scapin – Agnesnek ünnepet,
De Páris, mely fogoly, sebzett, alélt –nyugott,
Ünnepel egy lángészt, mig dörg az ágyú ott.
Te mondád, hogy Páris egy világnak éke.
Balga népek! Páris nem csupán miénk-e?
E tudat hat át most oly mély gyülölettel,
Mely tőletek falnál jobban elszigetel.
Áldjuk a balsorsot. Törpe Europa
Az ököljog előtt hadd omolj a porba:
Ismét a hazának hő szerelme hat át,
Megvetjük a sikert, lenézzük a halált.
Szivünk lüktetését számlálod? No jól van!
Számláld. Vilmos király, mig utolsót dobban.
Frankhon még felszárnyal, lerázza szégyenét,
Ellenei előtt felemeli fejét.
S emelt feje ragyog dics- és fénysugártul,
Sebére mutat majd, míg a világ bámul.
Szebb, hevesebb, büszkébb mint csak volt valaha,
Kiséri szabadság örömittas zaja!
Ford.: Hegedűs István
Forrás: Figyelő –
Irodalmi és Szépművészeti Lap I. évf. 5. sz. Pest, 1871. február 1.–
Szerkeszti: Szana Tamás – Kiadja Aigner Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése