Gólya, gólya, piros lábu gólya,
Maradj itthon, ne menj el a tóra!
Nézd, mily sötét felhő közelg erre,
Irtózatos villámokkal telve.
Gólya, gólya, piros lábu gólya,
Lám megmondtam, ne menj el a tóra!
Dörgött, morgott a villám az égen,
És lesujtott a fészkedre épen.
Párod kémény-fészketeken állott,
Látván a vészt, utánad sovárgott;
És a villám őt ottan találta,
Szegény gólya, sirhatsz már utána!
Gólya, gólya, piros lábu gólya,
Lám megmondtam, ne menj el a tóra!
Hogyha akkor egymás mellett állok:
Nem éreznél fájó árvaságot!
Forrás: Magyar nők Évkönyve IV. évf. 1864. – Pest, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése