Hajnal mosolyg az éj után,
Pacsirta zeng napsugarán,
Harmatban fürdik a virág:
Reggel van: ébred a világ!
Feltámadunk!..
Elmúlt a tél, tavasz virul:
Sírhant zöldül... fa lombosul...
Virágnak kelyhén méhe-raj,
Zsibongás, élet, munka-zaj:
Feltámadunk!...
Kong a harang, imára hív, -
Szent érzelmekkel telt a szív.
Tolong a nép, nagy ünnep ez:
Húsvét van!... Ének zengedez:
Feltámadunk!...
Tövis koszorú, fakereszt:
Rémképetek már nem ijeszt,
A halhatatlanság egén,
Egy fényes csillag int felém?
Feltámadunk!...
Oh hála néked Istenünk,
Ki ily kegyesen bánsz velünk;
Ki sírunk hosszú éjjelét,
E szent hitünkkel enyhítéd:
Feltámadunk!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése