Grátz Mór: Egy ház titka

S... városban igen szegényes viszonyok közt élt egyszer egy tanító. Szegénynek mondjuk életmódját, de ő maga éppen nem volt szegény, hiszen kilenc élő gyermek volt házának bő áldása.

A tanító élete örömét gyermekeiben lelte, kiknek fölnevelése bizony nem volt csekélység.

Ha az év küszöbén elgondolta magában, mi mindenre lesz szüksége az egész év folyamán, hogy élelemmel és ruházattal elláthassa háznépét, könnyen kislelkűség szállhatta volna meg, ha Istenben nem bízott volna rendületlenül.

Lakása sem volt valami nagy kilenc gyermek számára. Az ágyak elfértek ugyan, de a zajos játékra bizony kicsi volt a hely, pedig ezt sem lehetett megvonni a víg seregtől.

Az édesatya és anya azonban igen jól tudták kormányozni a házat s ki abba belépett: rendet s tisztaságot látott mindenütt; a gyermekek mindegyike tisztán öltözve s a nagyobbak segítségére voltak a kicsiknek.

Valóban mindenki csodálta a szegény tanítót s nem mindenki tudta fölérni eszével, hogy mi lehet titka mindezeknek.

Egy napon, éppen déltájban vendég érkezett a tanítóhoz.

Midőn a vendég a sok gyermeket az asztal körül látta mozogni, a sajnálat hangján ilyen megjegyzést tőn:

- Szegény tanító úr, minő nehéz háztája van!

- Nékem volna nehéz háztájam?

- Nos, kilenc gyermek s köztük hét fiú – válaszola amaz -, fájdalmasan hozzátéve: - Nekem csak két gyermekem van s ők ketten is sírba visznek.

A tanító egész határozottsággal felelé:

- Az enyémekről nem mondhatnám ezt.

- Miért nem? – kérdé a vendég fejét csóválva.

- Ezt könnyen megmagyarázhatom önnek – szóla vidám arccal a háziatya.

- Lássa uram, én egy pompás mesterségre tanítottam gyermekeimet, t.i. az engedelmesség mesterségére.

- Ugye fiúk, ti jól tudjátok, hogy engedelmességgel tartoztok szüleiteknek? Avagy nem tudjátok?

- Tudjuk – mondának a gyermekek.

- És ugye ti szívesen engedelmeskedtek? – kérdezé az atya, mert a kérdezgetéshez nagyon jól értett.

A két kisleány némi hamissággal tekintett az idegenre, de a hét fiú imígyen felelt:

- Igen, kedves atyánk, szívesen, nagyon szívesen engedelmeskedünk jó szüleinknek.

Ekkor a tanító így szóla a vendéghez:

- Lássa uram, ha most a halál nyitna be hozzám és egyet a kilenc közül ki akarna ragadni kezemből – s itt bársony fövegét vette le fejéről s az ajtó felé dobta azt -, akkor azt mondanám néki: - Ki mondta néked te fickó, hogy sokallom gyermekeimet?

Erre meghökkent az idegen és kezdé belátni, hogy csakugyan csak az engedetlen és neveletlen gyermekek teszik szerencsétlenné az apát.

A tanító kilenc derék fia egyikéből, később sokaktól áldott s híres ember lőn. Steinthal városnak nemes keblű lelkipásztora: a buzgó és nagynevű Oberlin Frigyes, a lelkészek valódi példányképe!