Folyna mindig vígan életünk,
Jó szerencse járván mi-velünk,
Imádkozni mégis kellene…
Hozzád oh szeretet Istene!
Lám a vígság nem jár egyedül,
Jaj de hányszor búval is vegyül,
Imádkozni hogy ne kellene…
Hozzád oh erőnek Istene!
Volna életünk csupán erény,
Másnak semmi rosszat nem tevén,
Imádkozni mégis kellene…
Hozzád oh szentségnek Istene!
Oh az ember gyarló, gyenge lény,
Sokszor jár a bűnök ösvényén,
Imádkozni hogy ne kellene…
Hozzád oh kegyelem Istene!
Forrás: Unitárius Közlöny, 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése