Szép ifjú asszony, teltkeblű-arcú,
mint partra lépő gyönyörű hattyú,
tipegve jár-kel, elnehezülve,
piheg pirulva, fáradtan ül le.
Lábára selymes füvek hajolnak,
fülébe fürge szellők dalolnak,
rigó köszönti, hajnali harmat -
szíve alatt már mozdul a magzat.
Adjatok egy szál rózsát kezébe,
óvjátok őt, hogy bánat ne érje,
vigyázzatok szép szúr egünkre,
kicsi virágját békére szülje.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 206-207. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése