Hej, Tónikám, hol vagy kedves fiam,
mi van veled?
Tetteid hírét kóbor szél se hozza,
se leveled.
Amit nekem gyújtottál, kebeledben
kihunyt a láng?
Feledve a dicső napok,melyekben
társak valánk?
Mikor még hősök voltunk, jóbarátok,
még katonák,
fogadkoztál, hogy együtt isszuk ősszel
Szekszárd borát,
de hűtlen lettél... Féltem is a szívem,
hogy megreped,
mint a te talpad, ha a csizma törte
meg a terep.
Egy rongy levél se jött! Már kétlem azt is,
hogy írni tudsz.
Vagy Cleopatra volna a dologban?
Antonius!
A toll helyett mihez nyúlkálsz, miféle
virág után,
hogy ahhoz képest a nemes barátság
kóró csupán?
De nem tovább - még azt hinnéd, barátod
nagyon vidám
s tréfán töri kobakját reggel, este...
Nem, Antikám!
Azóta, hogy nem láttad, még mogorvább
s majd megfeszül,
hogy szabaduljon végre a nyomasztó
négy fal közül.
Én nem vagyok,barátom, hivatalnok,
se szervező;
a tenger kell nekem s a messze nyúló
szabad mező,
s a lélek is, az ember, mindenestül!
Hiszem, megértsz,
ki ismered a távlatok varázsát,
volt tengerész.
S a szavakból sem kell más, csupán az
őszinte szó:
incselkedő, haragvó, megbecsülő,
vitatkozó.
S a csöndes emberség, a részrehajló
őszinte hit,
amelynek nem kell cintányér, se nagydob -
szótlan segít.
Hozzátok vágyom vissza, egyre jobban,
selyemszövők,
nyomdászok, vasmunkások és - no persze -
bortermelők
és hozzád, kedves katonabarátom!
Közületek
még megkedvelném tán az irodalmi
közéletet.
Hogy mennék már, hogy sietnék közétek,
jó Antalom!
Már készítem, már formálom magamban
legszebb dalom,
hadd mondjátok, ha tán megemlegettek:
- Nem sok papírt,
nem sok tintát fogyasztott - egyenest a
szívünkbe írt!
Ha a szekszárdi vörös tengerére
hajónk kifut...
De mit várjak csodára - hogy barátod
eszedbe jut...
- az én címemre írt? Katonapajtás?
Ki is lehet?
- tűnődsz egy percig, aztán összetéped
e levelet.
Kígyófajzat, sátánfi, áruló te,
Anton de Klemm!
Balvégzeted ne hívd ki önfejedre,
ne játssz velem!
Ha levelem hiába volt, ha erre
sem jön híred,
megfojtalak, meg én - de addig is még
ölel híved.
Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 226-229. old., Ifjúsági Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése