Öl engemet titkos bánat,
nem ölelvén ékes párom.
Az idő, e koszladt állat,
bánja is, hogy sose látom.
Ha egy évig vele lennék,
inséget, bút hagynék veszni,
ördögbe! sok kínos emlék!
nem bántana senki, semmi.
Felejtés árnyától félek,
nehogy kár érjen miatta.
Ne taposs szívemre, kérlek,
engedd lángjait magasra.
Mondj jó szót, ha te is vágyod,
csöng majd fülemben halálig,
s szívemben lesz a lakásod,
nemcsak egy évig, de százig.
Nincs kéz, mely szívem kitépje,
egyetlen a lángolása.
Kegyeskedjél, szépek szépe,
hűséggel gondolni rája.
Szürkeszemű ékes sólymom,
mindenben téged kereslek,
angyalom, érted halódom,
úrnője lettél szívemnek.
(Ford.: Kormos István)
(Forrás: Cseh költők antológiája 26. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése