Báthori Boldizsár: Füleidet hajtsad hozzám...

Füleidet hajtsad hozzám,

Szent lelködet vegyem hozzám,

Igaz hittel azt mondhassam,

Irgalmas vagy, azt vallhassam.

Én bűnömnek sokaságából,

Mást érdemlött kínaimból,

Ments ki uram rabságimból,

Mint Jónást az hal gyomrából.

Rajtam uram az gyógyulást,

Mutasd meg az vigasztalást,

Bűneimből szabadulást,

Ne járjak úgy, mint Góliát.

Életemnek undokságin,

Könyörülj lelkem fájdalmin,

Ne indulj föl sok rútságin,

Ne bujdossak úgy, mint Káin.

Nagy jó voltál irgalmadnak,

Mutassad meg hatalmadnak,

Szép örömmel áldozzanak,

Mint mutattad meg Jákobnak.

Lelkemnek vigasztalóját,

És ő néki szép zászlóját,

Mint Mózesnek adtál társat,

Áront kölded el tanácsját.

Az én lelkem bátorodott,

És te hozzád folyamodott,

Szükségemben fölkiáltott,

Hallgassad meg, mint szent Jóbot.

Meg ne utálj bűneimért,

Se ne fizess érdömömért,

Se el ne vess az mélységben,

Mint Pháraót az tengörben.

Én testemnek kínvallásán

Könyörülj szívem fájdalmán,

Tekéntsed fohászkodását,

Mint Ábelnek áldozatját.

Egyetemben adj jobbulást,

Én testemben igazulást,

Énlelkemben megujulást,

És te vezérj, mint Tóbiást.

Ez éneköt siralmiban,

Bátori Bódizsár bánatjában,

Gyalu várban kínjaiban

Szerzötte kilencvennégyben.

(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 52-53. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)