Összeszedvén eszeteket,
levelünkre figyeljetek:
B.-i diáknépek volnánk,
híveitek, igaz szolgák.
Van-e ember a föld hátán,
aki ínségünket látván
könnyeket ne pergetne?
Szívünket borítja gyászba
ez idő sok gonoszsága
(mondom igaz lelkemre).
Bajunkról ha szólnék rendre,
annyi, mintha rengetegbe
fát halommal dobálnék.
Sorsunkat ti ismeritek,
hiszen nemes a szívetek,
mennyből kapott ajándék.
Aranyat meg drágaságot,
becses ruhát vagy jószágot
nem kérünk mi, tudjátok.
Azt kérjük csak, hogy ehessünk,
éhünket hogy elverhessük,
bizakodunk tirátok.
Igen sokat adni se kár.
Adjatok hát, vagytok akár
szegények vagy gazdagok.
Hogyha nem kegyeskednétek,
igen megrémítenétek,
azért hát csak adjatok!
Mindent dúsan visszaadunk,
hogyha majd odáig jutunk,
mert az erény fő kincsünk...
Ha majd vetésünk megérik,
learatjuk rendre végig
kaszával meg sarlóval,
kicsépeljük, csűrbe hordjuk,
a lelkünket is kiadjuk,
igyekszünk majd egyszóval.
Amivel vagyunk adósok,
elküldjük a rozsot, borsót,
sohanapján, pontosan.
Küldünk lágybelű kenyeret,
véka búzát, dombosan.
Kismalacot, ökröt, ártányt,
ludat, tyúkot, gyönge bárányt,
mid elküldjük tinektek,
füstölt húst is garmadával,
meg szalonnát sült bordával.
Erre mérget vehettek!
S ha szavunkat kétlenétek,
kezességet ha kérnétek,
hogyha nem hisztek nekünk –
adunk róla írást nektek,
itt a hitellevél, nesztek:
éppen ez a levelünk.
Így hát megvan bizonyságtok,
hogy a szíves adományok:
folyóba szórt dukátok.
Jobb is ezt mitőlünk tudni,
mert igazmondók vagyunk mi,
becsületes diákok.
(Ford.: Rab Zsuzsa)
(Forrás: Cseh költők antológiája 27-29. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése