Flóra (Majthényi Flóra 1837-1915): Lábaimhoz sodort a szél…

Lábaimhoz sodort a szél,
Egy letépett zöld levelet,
Talán te irtál rá anyám,
Édes anyám, üzenetet.

Te irtad rá hó kezeddel,
Azzal a kis áldott kézzel,
Hogy nincs bajod – engem szeretsz,
Mint bölcsömnél ép oly hévvel!

És e harmat a levélnek
Másik barázdás oldalán
A te könyed, elválásunk
Forró, égő könye talán.

Én is veszek fel egy lombot,
Elsárgult őszi levelet
Én is irok neked reá,
Édes anyám, üzenetet.

Ráirom, hogy mint e levél
Arcom is olyan halavány,
És hogy lelkem is úgy zokog
Mint száraz lombtól a magány.

Ráirom, hogy mert nem vagy itt,
Gyermeked is oly elhagyott
Mint e lomb, mit felkap a szél,
S mely úgy hevert magában ott.

Forrás: Flóra 50 költeménye. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája 1858.