Ahányszor kikelsz ágyadból,
Mintha enyhítő habokból
Keltél volna ki,
Oly vidáman jösz felém;
Titkon fürdeni
Jársz tán a nyár éjjelén?
Már a fülmilék nem szólnak,
Tápot hordanak fioknak,
Szólj hát te szívem!
Összecsókolt ajkaid
Mondják el hiven:
Mik valának álmaid?
De még álmod sem mondád el,
Már is csintalan szemeddel
A gyümölcsfát nézdeled;
Jer szerelmem hát,
Jöszte, tartsd kötényedet,
Megrázom a fát. -
Útközben oh, meg kell állnom!
Mennyi virág ez egy szálon!
Letöröm neked;
Majd ha hervad levele,
Zárd a könyvbe, melyben e
Kis dalt megleled! - -
Forrás: REMÉNY – Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné – Négy aczélmetszettel. – Pest – Kiadja Pfeifer Ferdinánd 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése