Ma harminc éves lettem,
sok éltem volt. Kietlen
és boldog egyaránt.
A dolgot most lemérem,
mert ez a mesterségem:
S nem baj, ha mélybe ránt.
Önkínzón, komplikáltan,
egész magammal váltan
lelkendezem egem:
hogy ide-oda vittek,
és rólam ezt-azt hittek,
az nékem semmisem.
Megtanultam a multat,
mit sokan nem tanultak,
mi soknak ékírás
az nékem sosem rejtély,
mert bennem annyi sejt él;
Nem vagyok béna váz.
Ház igaz, elcipeltek
és puskatussal vertek:
de gyáva voltam én,
s azért, mert nem én vertem,
ütést megérdemeltem.
Ki gyáva – csak szegény!
de most sem teszek máskép.
Csak filozófus szándék,
hogy így vagy úgy a jó.
Magamnak így se tetszem.
Nagy tüzednél melegszem:
ó, munkás-millió!
Forrás: Pesti Kalendárium 1947.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése