A kovács már nekigyűrkőzött, hogy folytassa munkáját,
amit az este hangos sóhajtással félbenhagyott.
Amott a négy kerék, amikre abroncsot kell majd húzni,
itt áll a szomszéd lova, hogy négy patkót verjenek rá,
szép fiatal állat, rózsaszín orrlyukai remegnek
s látva a tüzet, felhorkan, mint a rekedt trombita.
Éppen most kondítanak hajnali négyet a toronyban
s ez a muzsika az üllőn s a szikrák, amint szállnak
csupa erő és újjongó boldogság a nap kezdetén.
Ó, Uram, küzdelmeiben segítsd meg ezt a népet,
éles kaszája, acélos kalapácsa lendületét
ne marasztalja le a hiábavaló veríték,
engedd nekik, hogy jó vizet meríthessenek a kútból,
kertjük fáiról leszedhessék az érett gyümölcsöt.
Amig itt nyújtja, formázza tüzes anyagát a kovács
másutt is dolgoznak már kék lángokkal a szemükben
és nemcsak az emberke, a derék háziállatok is
felébredtek mind s ahogy az új nap ragyog felettük,
életük színeit búgják, nyerítik, kukorékolják
utcahosszat s messze innen a harmatos mezőkön.
Forrás: Pesti Kalendárium 1947.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése