Közös szobánk az utca Pesten,
Minden nap itt hordozza testem,
multaknak véres árnyait,
s itt visz el jövőbe a hit.
Érez az utca és borong,
majd fölveti olykor a gond,
ilyenkor sáros és síkos
s élesen cseng a villamos.
máskor kedvet liheg az utca,
fények csapongnak rajta futva
és a holnap rajta az árnyék,
amit megfognék, amit várnék,
de csélcsap az utcának kedve
eltűnik gúnyosan nevetve
jönnek a lángok, nyelvüköltve,
az esti utca vesz most ölbe
és én álmosan mint a gyermek
félek, - rossz voltam, - hogy megvernek
meg nem találtam mit kerestem
s hazakisér az utca Pesten.
Forrás: Pesti Kalendárium 1947.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése