2020. jún. 16.

Szép Ernő: Kedves öcsém*


Kijártad minden iskolád,

Öcsém állj meg, ne lépj tovább,

A kislány várjon egy kicsit

S a blues s a jazz, mely úgy visít.

 

Az élet jön most, a világ,

Még egy percig maradj diák,

Füleljed bátyád tanait,

Mert boldogulásra tanít.

 

jaj, féltelek nagyon gyerek,

Hemzsegnek, nézd, az emberek,

Vigyázz hogy életútadon

Ne tapossanak majd agyon.

 

Vigyázz ha jársz, vigyázz ha állsz,

Vigyázz ha autobuszra szállsz,

Ki már föllépne, hölgy vagy úr,

Lökd félre irgalmatlanúl.

 

Lábára hágsz valakinek,

Pardont sose hadarj, minek?

Sőt, tyúkszemét gázold le, le,

Éreztesd súlyodat vele.

 

Tyúkszemről tyúkszemre haladj,

A muszkli fontos, nem az agy,

Bolond kinek az esze sok,

Csak a buták az okosok.

 

Hát légy okos, sose feledd

Fajtádér fájó kebeled;

És mindennap hördülj nagyot:

Csuda de nagy magyar vagyok!

 

Addig danoljad ezt a dalt,

Míg nem szerzel szép hivatalt,

Zsidóföldet, mozit, Pazar

Villát, mint kárvallott magyar.

 

Ó, hát a nők! a nők fiam

Neked nyílnak mindannyian:

Akárki lánya asszonya,

Tipord el és robogj tova.

 

Ami kis szív szívedbe bújt,

Enyésszen el a nyomorúlt,

Hogy jól mulass völgyön-hegyen,

Eged hogy felhőtlen legyen.

 

S ajánlom jól igyál egyél,

Nyolcvan kiló hamar legyél,

Fejed legyen dagadt, tokás,

Mint ős nemes magyar szokás.

 

És még nagyobb pofát csinálj,

Hogy fölfelé is imponálj,

Lefogadom, hogy erre fel

Majd méltóságos úr leszel.

 

Ha indúl háború, hevűlj,

Hadat kerülj, csak Pesten űlj,

A belső frontot óva ódd,

Van itt tenni-vennivalód.

 

Szalámit végy, kávét, vajat,

Tanár rágjon kenyérhajat;

Elvész hazánk! mint illik, azt

Pezsgő, cigány mellett sirasd.

 

A lelkieket, szép öcsém,

Ni majdnem elfelejtem én:

A lelkieket meg ne vesd,

A gyöngét lelkedből nevesd;

 

Sajnáld, sajnáld le, aki bal-

oldali igéket szaval,

Hitlert csodáld, imádd a vért,

Heil, heil, rajongj a pogromért.

 

Becsuktad a kalandregényt,

Megfullasztod a lámpafényt:

Akármilyen sötét az éj,

Akárhogy villámlik, ne félj.

 

Ne félj, ne szeppenj cimbora,

Krisztus nem áll eléd soha,

Keresztjéről le sose jő,

Jól oda van szegezve ő.


*) Ez 1939-ben íródott. Veszedelmes verseimet azután elrejtette egy jóbarátom; olyan jól elrejtette, ez is csak most került elő.

 

Forrás: Pesti Kalendárium 1947.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése