Mikor minden ablak bezárul,
egy himnusz száll az égen át,
az árny az éjszakába bámul
s riogatja az éjszakát
a pihéző hó halk hullása;
lobognak már a nagy tüzek,
a föld nagy vígság vigadása
s a csillagok égő szívek.
Messze, egy régi fogadóban
fagy fogadja a Gyermeket
s minden lelket az éji óra
e fogadóba elvezet.
Az istenek a holt avarban
fekszenek s már a nap kiég –
a Gyermek jön felénk a fagyban
s feltárja előttünk szívét.
RAICS ISTVÁN
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 1. sz. 1942. jan. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése