Valahányszor
Szentmihályiné Szabó Mária egy-egy újabb könyvét elolvasom, mindig a bibliai
Rúth asszony képe merül fel emlékezetemben, aki a gazdag Boáz földjén
kalászokat szedeget. Úgy látom, hogy szerencsés kézzel mindig olyan kalászra
talál, amely dús fürtjében éltető kenyérmagot rejteget. Az élet széles
mezejéről most is felvett egy érett kalászt és belőle tápláló kenyeret sütött a
lelki éhségüket csillapítani vágyók asztalára.
A
mai szépirodalom széles mezőn mozog. Termése is elég tetemes, de – valljuk meg
őszintén – sok benne a gaz. Történelmi, társadalmi, lélektani, gazdasági, nem
ritkán tudományos, de legtöbbször szerelmi kérdések sokszor mesterségesen és
erőszakosan kigondolt, néha tüntetően pongyolán, máskor erőszakoltan kicsiszolt
tálalásával tárják az írók az olvasó elé verses vagy prózai mondandóikat.
Céljuk legtöbbször csak az örökké szomjas képzelet felcsigázása, a szórakozás
velünk született vágyának kielégítése, ritkábban a tudás körének gyarapítása.
Egészen téves mellékutakra lendülnek azok a művek, amelyek nagy embereknek a
feledés porával vagy a legendás szépítés jóltevő fátyolával betakart
gyarlóságait boncolgatják, tévedéseit és kilengéseit aprólékos rágódással
felidézik, intimitásait kéjelgő részletezéssel kiteregetik. ezek már nem is
szépirodalmi alkotások, hanem csak kelendőségre számító üzleti termékek,
amelyek a jóízlésű olvasót elszoktatják a modern írók regényeinek
megszerzésétől, az írót pedig értékében és irodalomtörténeti jelentőségében
mélyre lefokozzák.
A
szépirodalomnak szépnek kell lennie nemcsak a forma, hanem a tartalom
tekintetében is. Mert az emberi lélek ösztönös vágya a szép keresése.
Ugyanolyan természeti törvény uralkodik az emberi lélekben is, amilyen a
testben él: csak az ízes, a jól készített, a tiszta anyagból való, szépen
tálalt eledelben talál igazi gyönyörűséget és kielégülést. Az emberi lélek is
iga ilyen táplálékra vágyik. Az életet akarja, mert abban mozog, azzal
viaskodik és az életből kiragadott példák, történetek és küzdő hősök eseteiből
akar tanulságokat, élettörvényeket, igazságokat és útmutatásokat meríteni.
Ebből
a szemszögből nézve Sz. Szabó Mária legújabb regénye, a Magvetők elsőrendű szépirodalmi termék. Méltóan sorakozik eddig
megjelent művei mellé. Nem költ, hanem leír. És amit mesteri formában leír, az
maga a valóságos, mindennapi élet. Egy paraszti sorba hanyatlott nemesi család
életét, vergődéseit, emelkedésre vágyó ösztönös törekvéseit rajzolja meg.
Mesterkéltség nélkül, egyszerűen, ízlésesen, mint mikor valaki mezei virágokból
köt csokrot a maga gyönyörűségére vagy szeretteinek örvendeztetésére. És ebbe a
színes csokorba beleköti a maga tiszta lelkének minden szép álmát és nemes
elgondolásait. Ezért állanak előttünk a regény egyszerű alakjai tanító például
arra, hogy a vallásosság nem szertartásoskodás, hanem életerő a csüggedésben,
menedék a reménytelenségben, örök forrás a tanácskeresésben. Megtanuljuk belőle
azt is, hogy a család igazi szentély, minden küzdelemben meleg fészek, a
megértő szívek nyugalmát biztosító kedves együttes, az egymástól távolodni
hajlamos szívek egyesítő köteléke. Megértjük belőle azt az örök igazságot, hogy
a gyermekben éri el diadalát az emberi élet és a gyermek nemcsak gondot, hanem
örömet, életcélt és kielégülést is jelent a szülőknek.
A
Magvetők csakugyan magot vetnek.
Nemcsak a kenyér magvát a földbe, hanem a józan életbölcsesség magvát a lélekbe
is. A Visontai Szabók családjának minden egyes tagja magvető. Az a könyv írója
is. Ez a regény nem egy család életének egyszerű elbeszélése, hanem az örök
magyar lélek évezredes és soha meg nem szűnő öntudatos küzdelme a megmaradásért
és a jobb jövőért. Nem a napi megmaradásért, hanem a szakadatlan megújhodásért,
azért az öncélú magyar életért, amelynek a régmúltban elvetett magva nemzedéken
át megújulva, lelket őriz és jövendőt buzogtat.
Sz.
Szabó Mária nagy szolgálatot tett e műve megírásával a mai nemzedéknek,
amelynek nemzeti öntudatát ádáz erők ostromolják kívülről és belülről egyaránt.
A magyar lélek örök harcát tárja elénk egy egyszerű család küzdő életében.
Minden sorából felénk sugárzik fajának szeretete, féltése, de a jövendőjében
való bizakodása is. A Magvetők
bizonyosan kedves és értékes ajándéka lesz a magyarság idei karácsonyfájának.
D. RAFFAY SÁNDOR
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 1. sz. 1942. jan. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése