Magyar művész – magyar étel

Magyar ember szeret jól enni, szereti a jó magyar konyhát és nem szégyenli ezt bevallani. Még az olyan nagy ember, mint Széchenyi István sem, amiről Döblingben írt Önismeret című feljegyzései tanúskodnak. Jókairól is tudjuk, hogy nem vetette meg a jó ételt. Krúdy Gyula híres ínyenc volt. Nagy festőinkről ebben a kapcsolatban ritkábban esett még szó, hadd pótoljam most ezt a mulasztást.

Munkácsy Mihállyal foglalkozom másfél év óta, átnéztem levelesládáját, melyet Barnewitzné Ilges Cécile, Munkácsyné örököse ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. Több száz eddig ismeretlen levél jutott kezembe. Ezek érdekes adatot szolgáltatnak Munkácsy és kora művészetéhez, de éppen úgy emberi életéhez is. Közöttük böngészve bukkantam rá egy mulatságos levélre, melyhez nem kell bővebb magyarázat, csak annyi, hogy Munkácsy 1873. június 29-én Párizsból írta jegyesének, aki Eouard de Marches báró özvegye volt és a nyarat colpachi kastélyában töltötte.

Kedves gyermekem!

Meg kell írnom neked, hogy aggódtam hosszú hallgatásod miatt! Ma nyolc napja, hogy írtál nekem, azóta mit sem hallottam felőled, ami nagyon aggaszt, mert tudom, hogy nem egészen jól érezted magadat. Remélem, hogy levelet kapok tőled, még mielőtt erre a levelemre válaszolnál, ha pedig nem, kérlek írj mentől elébb. Elgondolhatod, milyen nehéz nekem elhagyatottságomban sokáig hírt nem hallanom, hiszen azóta nagyon egyedül érzem magam, jóllehet e pillanatban nagybátyámnak nehány ismerőse van itt Magyarországból, akikkel együtt töltöttem a tegnapi estét. :E társaságom egy férjből, feleségből és ennek nővéréből áll. Tegnap este nálam vacsoráztunk és hallgass csak ide, vajon mit csináltak? Inasom feleségét megtanították „túrós csusza” készítésére, így történt, hogy nagyon jól sikerült túrós csuszát ettem, sőt még ma is, reggelire! Mennyire szerettem volna, ha velünk lehettél volna, csak ez hiányzott, hogy egészen jól érezzem magamat. Sokat beszélgettünk rólad és elgondolhatod, hogy miként dobogott szívem e beszélgetés közben és különösen ma, mikor ma egyedül üldögéltem reggelizve túrós csuszám maradéka előtt, milyen szívesen megkínáltalak volna belőle. De most már tudjuk, hogy kell készíteni és Colpachon majd megtanítalak reá. De addig is sokat fogok vágyódni utánad, különösen, ha olyan ritkán írsz, mint kezdetben. Azt hittem eddig, hogy elég lesz, ha hetenként egyszer írunk egymásnak, de most látom, hogy tévedtem és ez már a harmadik levél szerda óta, mikor egyetlen leveledet megkaptam és folyton vágyódom, hogy még többet írjak, mindig veled legyek, beszélgessünk és vigasztaljalak, ha éppen szomorkodnál. Hogy vagy kedves gyermekem? Remélem bőségesen kihasználod a jó időt sétálásra, hogy felüdülj. Előfizettem neked a Figarora és a Revue des deux mondes-ra is, ha még valami olvasmányra volna szükséged, vagy egyéb szórakoztatóra, írd meg, elküldöm. De aggódom, hogy nem igen érsz rá, mert ügyeid nagyon igénybe vesznek. De mégis szakíts annyi időt, hogy néha rám is gondolj, mert én nagyon szeretlek. Mit csinál barátnőd? Add át meleg üdvözletemet és mondd meg neki, hogy iparkodjék téged sokat szórakoztatni, meséljen neked szép meséket és énekeljen szép dalocskákat, hogy jól alhass. De aztán rólam kell álmodnod, mert különben nem szeretlek. Itt küldöm legfrissebb fényképemet, melyet egy bécsi lapnak csináltattam. A tiéd sajnos nincsen meg nekem, megyek is érte a fényképészhez. De most Isten veled kis gyermekem, írj gyakran és szeress, ahogy örökké szeret

Miskád.

Amikor Munkácsy ezt a levelet írta, majdnem tíz év óta távol élt Magyarországtól. Több mint egy éve volt már Párizsban, ahol alaposan kivehette részét a francia konyha gyönyörűségeiből. Nem is vetette meg ezeket, szeretett jól enni, bár mindig igen mértékletes volt. Feleségéhez intézett leveleiben számos alkalommal elmondja, hogy milyen jó é telt evett, vagy hogy bosszankodott, ha megcsalódott várakozásában. De a nagyszerű francia ételek nem feledtették vele fiatalságának jó magyar ételeit, kortársai feljegyzéseiből is tudjuk, hogy ha egyébhez nem jutott, ilyen élvezettel fogyasztotta a jó hazai füstölt szalonnát.

De nemcsak Munkácsy volt így, hanem jó barátja, másik nagy festőnk, Paál László is. Ő benne is élt a túrós csusza nosztalgia, a hazavágyódásnak ez a meghatóan naiv megnyilvánulása. Évek óta távol volt már Magyarországtól, amikor a hollandiai Beilenből ezt írta szeretett nővérének:     

Beilen, 1871 október 2-án

Édes Bertám!

… időm rendesen dologgal telik, s csak esténként látogatom meg néha a falu honoratiorjait. Polgármestere, pap, orvos – szóval az egész falu szívesen lát s elbeszélek nekik a szép Magyarországról, csak úgy áhítva hallgatják, mintha az ezeregyéjszakából mondanék valami szép mesét.     A napokban eldicsértem nekik nagyon a jó egyszerű magyar ételeket s nem hagytak békét, hogy írjak egy pár receptért, tehát nehogy elfelejtsd válaszodban megírni a bűvös vegyüléket, amelyből egy jó magyar túrós csusza áll, továbbá,      hogy micsoda mixturája van a palacsintának. Egy alkalommal magyar étellel akarnak megvendégelni, miután szépen körülírva megmondtam nekik, hogy bizony minden hollandiai étel közül csak legjobb mégis a mi túrós csuszánk!... na, mintha csak tökkel ütöttek volna, alig tudok pár sort írni, pedig csak úgy zúgnak fejemben az eszmék, visszaemlékezések szép utamra, hanem hát majd jövő levelemben foglak kárpótolni, azért most ne haragudjál. Öleld, csókold jó szüleinket, Gyulát helyettem! Isten veled, csókol ezerszer szerető

Lacid.      

U. i. A recepteket nehogy elfelejtsd!

Húga persze mégis elfelejtette. Hogy mennyire szívén feküdt Paálnak a dolog, kitűnik abból, hogy két hét múlva szigorúan megsürgette és elkérte a „tejfeles krumpli” receptjét is. De nem nagyon bízott kérelme teljesítésében. Azt tanácsolta húgának, hogy kössön a receptekre szárnyakat és úgy küldje el, mert fél, hogy ha télen ott találnak maradni Berlinben, a receptek még akkor sem fognak megérkezni! Vajon megkapta-e vagy sem, ezt a titkot nem árulják el a későbbi levelek.

FARKAS ZOLTÁN

Forrás: Új Idők XLVIII. évf. 1. sz. 1942. jan. 4.