A hold lába nem ér szobámig
csak arcának sárga mézéből
fut a réseken át a fény,
kérdem nem járt itt Fáraó?
ruhája fényes volt, szatén
de én a csíkos lángot néztem
nem tudom ki jár merre most
s a fákban számszerint a rost
mennyi lehet nem keresem
futok lángra gyúlt kereken
a fény gőzébe olvadok
együtt párolgunk, sistereg
a világ sziromrendszere
egy éjszaka meséje ez,
melyben az árny is lengene,
ha elengedné a sárga fény
de elől hátul fogva tart
s a kénszín udvar közepén
hálómba rántom azt a színt
s befestem vele versemet
a fényrács minden soromat
aláhúzza, fontos lehet
nekem, neki, mindenkinek
e holdból szőtt sárga sínek
zenéje mellett születnek
a majdankori indulók
a fényrács vibrál, tehát szűr
kávét forral a réseken
halkan dobol a fénydobon
dobverője az értelem
a rím és ritmus pillangó,
mely a csíkokból szerteszáll
táncot járnak a nagybetűk,
a kisbetűk és áll a bál…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése